Robert
Silverberg interjút adott 2004-ben a Locus Magazinnak. Sok témát érintettek,
részletek:
50 évet
szenteltem az életemből a science-fiction írásnak és szerkesztésnek. Hogy nekem
mi a sci-fi, azt leírtam a Robert Silverberg’s World of Wonderben, amit most
Science Fiction: 101-nek hívnak, ill. legújabb összeállításomban a Phases of the Moonban. Ezekben a könyvekben
azt is leírtam, hogy számomra mi ad ihletet, mi az, ami beindítja a fantáziám.
Az első
könyvben azon írók novellái olvashatóak, akiktől a legtöbbet tanultam, akik
nagy hatással voltak rám, pl.: Alfred Bester, Philip K. Dick, Robert Sheckley,
C. L. Moore, stb. A Phases-ben
pedig az van, amit én csináltam. Vagyis amit ténylegesen tanultam 69 évnyi
olvasás után.
Bár már többször
hírt adtunk a Lakott sziget érkezése körüli izgatottságról,
most jóval a megérkezés és olvasás utáni élményekről:
Először is az írói név
nem mindenkinek (fiataloknak) cseng ismerősen, és ez nagy baj. A Lakott sziget a 22-es csapdájába
eshetett: betiltott volt, de szovjet is. Így merült el az új generáció új
bulváros, ellenőrizetlen könyvei között a lista, melyen szerepelnek még a
lefordítatlan, sorok közötti olvasást igénylő alkotások. Szép lassan nem csak a
lista fog elmerülni, de az olvasóközönség is, akik igényt tartanak a listán
szereplőkre. Ha nem is
ismerős a név, a csapdából a könyv egyfajta időszerűségével tudott kitörni.