Kovács "Tücsi" Mihály, a Galaktika tudományos szerkesztője nyilatkozik az RTL Klub Fél Kettő című adásában a SETI-ről és az idegenekről Hawking nemrégiben közétett véleménye kapcsán.
Ma van ötven éve, hogy a SETI komolyabb kutatásokat is elkezdett és innen számítják megalakulásukat is.
A SETI (Search for Extra-Terrestrial Intelligence) célja, hogy földön kívüli (intelligens ) életet fedezzen fel. Mindezt a csillagászat, az asztrobiológia, az informatika és a filozófia segítségével. Egyenlőre az UFO-észleléseket leszámítva nem jártak sikerrel. Amennyiben mégis tudnának kommunikálni egy földönkívülivel, akkor az lehetne az emberiség egyik legnagyobb felfedezése. Attól kezdve a CETI (Communication with Extra-Terrestrial Intelligence) foglalkozna az űrlényekkel.
A földönkívüli létforma lehetősége a Kopernikuszi világképpel született meg. Abban az időben, az emberek azt hitték, hogy minden bolygón létezik élet, sőt később is hittek az UFO-k létében. Azt pedig, hogy még nem találkoztunk velük, azzal magyarázták, hogy jóval távolabbi bolygókon élnek. Ez a remény a 20. századdal szinte teljesen eltűnt. A fejlettebb csillagászati műszereknek és az űrkutatásnak köszönhetően biztosra vehette az emberiség, hogy a környező bolygókon nincsen semmilyen létforma, sőt még arra utaló jelek se nagyon. Ezért már csak kisebb egyetemi vagy magánkutatások foglalkoznak az UFO-kutatással.
2010. április 2. és 4. között hat előadáson tekinthetik meg az érdeklődők a Séta a dinoszauruszokkal című előadást. A BBC által készített sorozat nagy sikerére való tekintettel 2008-ban indították útjára ezt a produkciót.
A Séta a dinoszauruszokkal hatalmas élmény lesz mindenkinek. Tíz millió fontból alkottak meg tizenöt életnagyságú dinoszauruszt, amelyek üvöltenek, morognak és mozognak. Az alkotók között ott volt Sonny Tilders is, aki a Star Wars III. – Sithek bosszúja, a Pán Péter, a Gazdatest és a Narnia krónikái című filmek animatronics (a mechanikus modellek életszerű mozgatása robotika és elektronika segítségével) munkáiban is részt vett. A show megalkotása Tilders szerint sokkal nehezebb volt, mint egy filmen dolgozni. Ezeknek a dínóknak nem csak egy forgatást kell kibírniuk, hanem a szállítást és az egész turnét, plusz nagy különbség még az is, hogy a filmekben sosem látszódik az egész állat egyben, ezért csak részleteit építik fel, ezt a dínókkal nem lehet megcsinálni – mondta Tilders a Galaktikának. Ezeket az élőlényeket teljes egészében tekinthetik majd meg a nézők, sőt még mozogniuk is kell. A legmagasabb dínó 30 méter magas, ahhoz, hogy pontos és élethű legyen, egy elefánt járását tanulmányozták és arról mintázták a mozgást. A másik nehézséget az okozta, hogy a bőrük is élethűnek tűnjön. Ehhez négy kilométernyi anyagot használtak fel.
Sonny Tilders szerint az animatronics technika nem fog elterjedni a filmesek között, mivel mindent meg lehet csinálni a számítógépekkel, így nem is várja, hogy a dínó-show után szétkapkodják majd a rendezők.
Viszont ez a technika egy teljesen új szórakoztatási formát jelent az emberek számára és azon dolgozunk, hogy minél több hasonló előadást élvezhessenek a nézők – jegyezte meg Tilders. Az ausztrál szakember jelenleg egy sárkányos show-t készít elő a Dream Works számára.
A Nebula-díjhoz hasonlóan, hamarosan átadják a Bradbury-díjat és az Andre Norton-díjat is. A Bradbury-t 1992. óta szokták oda ítélni azoknak a forgatókönyvíróknak, akik sci-fi vagy fantasy témában írnak. Az Andre Norton pedig az amerikai írók fiatalabbik nemzedékére vár. Ez a díj maga is fiatal még, hiszen 2005-ben, Andre Norton halálának évében ítélték oda először.
Bradbury-díj Best Dramatic Production
Star Trek, JJ Abrams District 9, Neill Blomkamp and Terri Tatchell Avatar, James Cameron Moon, Duncan Jones and Nathan Parker Up, Bob Peterson and Pete Docter Coraline, Henry Selick
Andre Norton-díj
Hotel Under the Sand, Kage Baker Ice, Sarah Beth Durst Ash, by Malinda Lo Eyes Like Stars, Lisa Mantchev Zoe’s Tale, John Scalzi When You Reach Me, by Rebecca Stead The Girl Who Circumnavigated Fairyland In A Ship Of Her Own Making, Catherynne M. Valente Leviathan, Scott Westerfeld
A Braille mobil ugyan nem egy nagyon elvont sci-fi kütyü, mégis a jövő olyan technikája, mely kétség kívül az emberiség (egy részének) hasznára lehet. Többen terveztek már hasonlót. Pl. itt a Squibble, amit Andrew Mitchell tervezett, vagy a Sonkeun Park által létrehozott koncepció.
A kijelző és a gombsor „aktív műanyag” lenne a legtöbb tervező szerint (a domborítás könnyítésére), amivel az SMS is megoldható. Maga a kijelző változik, vagyis az anyag ölt újabb és újabb alakot: az ehhez szükséges információt elektronikus jelként kapja. Ezt mesterséges izomnak is nevezik. A működésről részletesen itt.
Milyenek is lesznek a jövő sportjai… Valahol értelmetlen a kérdés, mégis olykor jó ilyen „apróságokkal” is elkalandozni. Persze a sport alatt is valahol játékot értek, de jelentős a különbség (vagy éppen, hogy csak a közönségben mérhető?). A sport, mint a szó minden értelmében „nagyban játszódó” szórakozás, a játék pedig mint az egyéni, személyes időtöltés. Azért is gondoltam megkülönböztetni, mert nagyon úgy néz ki, hogy a mostani (még csak) személyi, vagy kisebb csoportokra korlátozott játékokat, a virtuális valóság adta lehetőségek tökéletesebb változata előbb utóbb a fejlettebb régiókra is eljut. Persze a mai sportok fejlődése sem elkerülhetetlen, fejlettebb környezet, játékosok, mindenképpen a tökéletesedés a legjobb szó ide, az ember (mint mindig) saját határait próbálgatja – és szélesíti is. Nagy valószínűséggel a játékok bíráit gépek váltják fel (videobírók még szélesebb elterjedése), a hajszálpontosság elengedhetetlen lesz. Nem felsorolni akarok, rengeteg lehetőség létezeik, ezek csak amolyan hajnali gondolatok… ugorjunk nagyobb távolságra.
Itt van rögtön példának David Brin Dettója, ahol a háborúsdit másolatokkal, olykor testileg átalakított, de a személyiségjegy egy-egy oldalával rendelkező agyagtestekkel vívják. Ez már nem egyéni játék, a könyvben olimpiai méreteket öltött. S bár öröm, hogy a háborús indulatok és technikák a játékban csapódik le, a tét nem kevés: különböző szervezetek birtoklásáról van szó a föld különböző részein. A sport itt igazán játék és háború. Arthur C. Clarke The Wind From the Sun egy igazán különleges ötlettel a vitorlás sportban hoz változást: a napfény hajtotta vitorlások versenyéről van szó (nem vízen, hanem a Holdra)…
Az autóversenyzés kicsit irreális változata rengeteg filmben megjelentek, s gyakran párosul hozzá gyilkos ösztön. Vegyük pl. a mindenki által ismert Star Wars első részének verseny-jelenetét, vagy a Death Race lényegét. Az előbbi technikája rengeteg helyen és fajtában megjelenik (l. a Vissza a jövőben 2 gördeszkáját). Az eddig földön száguldó járművek a föld felé kerülnek, gyorsabbak, ügyesebbek és veszélyesebbek. Az utóbbi (hagyjuk a film értékelését, figyeljünk csak az ötletre) szintén keveredik a PC játékokkal, valósággá váltak az akadályok, a sebesség és főleg: maga a küzdelem – ha game over, azt szó szerint kell venni, s a játékban, ha valaki nyer, nem azt jelenti, hogy kiszáll. Kilépni csak az „Esc”-el lehet.
De ne felejtsük el a biztonság nagyobb növekedését sem (nem a bundabotrányokra utalok, bár kétség kívül azok dolgát is megnehezítik, de soha nem fog eltűnni – ez az emberi természet). Az autóversenyeknél a légzsák korunk egyik biztonsági eszköze, de a motorversenyzőknek erre nincs lehetőség. Ezért ők „esni” tudnak, ill. védőruhájuk egyre nagyobb biztonságot ad, ez a légzsák-ruha: amikor a vezető lerepül a motorról, a ruha azonnal megnöveli a ruhákba beépített légzsákokat (ez már nem újdonság, l. D-Air kabát a Dainese cég gyártmányát).
Vannak persze nyugodtabb sportok, mint a sakk. Nagyon sok helyen a bábuk 3 dimenziós vagy hologramos, mozgó alakokként jelennek meg. L. a Star Trekben, vagy a Star Wars IV-ben. S persze vannak olyan írások, ahol a sport egyéb tényezője válik dominánssá, pl. Lethem írása, a Vanilla Dunk, ahol a kosárlabda játékosainak magatartása, személyiségének változása (olykor torzulása) érdekes.
Sajnos lejárt a reggeli idő, szóval ennyi. Úgy látszik a jövő sportjaiban nem csak a tökéletesedés, technikai fejlődés és valósághűség fog megnőni, hanem a nyerni akarás, a győzelem (lehet hogy) „véres íze”. A súlytalanság, a csökkentett gravitáció is talán távlatokat nyithat a sportban… (l. itt, meg itt)
A Wireden olvasható, hogy játékot fejlesztenek az Avatar c. filmből. Persze nem meglepő, a trailerek alapján is egy elképesztően gazdag világra számíthat a néző, mely jogosan alapoz meg más szórakoztató műfajt. Akció-szerepjáték ez, mely Pandorán játszódik, amit (főleg) a Navikok népesítenek be. A bolygón kitört a harc az RDA (az erőforrásokat kutató idegen társaság) és az „őslakosok” közt.
Ez az, amit Yannis Mallat három évvel ezelőtt még „meghatározó pillanatnak” nevezett. Az Ubisoft játékfejlesztő osztály vezérigazgatója Montrealban, Mallat fejéből pattant ki, hogy a film alapján játékot készítsenek. Szerinte az Avatar igazi sztárja és főhőse nem is Jake Sully, hanem Pandora – a világ, melyet Cameron megalkotott. Pandora pedig bajban van.
Talán ez lesz a következő olyan technológiai kütyü, amit előbb-utóbb ki kell cserélni az otthonokban (pénztárcától függően, hogy mikor): nagyobb interaktivitás, felbontás, valósághűség.
„A felbontás 2880 × 900 képpontnyi, a hátulról vetítős DLP-technológiának köszönhetően pedig a válaszidő igazán impozáns, alig 0,2 ms. A készüléket készítő Alienware már tavaly se rejtette véka alá, becélzott vásárlói rétege a tehetős, játékos kedvű felhasználók, azonban az Ostendo személyében megjelent a konkurencia. Az Ostendo ugyanis továbbgondolta az ötletet és a csapat nem egy, hanem egyszerre három 2880 × 900 felbontású CRVD monitort állított hadrendbe, így a felhasználó 8640x900 képpontnyi adatot dolgozhat fel egyszerre. A technológiai megvalósítás itt is DLP-technológia, a készülékért pedig "mindössze" 6500 dollárt, azaz közel 1,2 millió FT-ot kell leperkálnunk.”
Neuromancer és a mesterséges intelligencia között nem egyenes az út: Neal Stephenson 92-es könyve a Snow Crash is közbelép. Stephenson nem csak kiváló író, de lelkes számítógép rajongó és programozó – az a fajta ember, aki szabadidejében matematikai feladatokat old meg. Nagy képzelőerővel megáldott író ő, aki Gibson és Vinge gondolatait tovább fokozta egy virtuális, valóság alapú internet felé, mely nem is tűnik olyan lehetetlennek. Az „avatar” elnevezés elterjedését is neki köszönhetjük, a köztudatba emelte az online személyiséget. Legnyilvánvalóbb befolyása a Linden Labs' Second Life-ra volt. Bár a Linden alapítója, Philip Rosedale állítása szerint az ötlet hamarabb jött a regénynél, elismeri, hogy olvasta a könyvet és hatására kikristályosodtak ötletei. „Amikor a Snow Crash megjelent, már bennem volt a szándék egy virtuális valóság létrehozására” – mondta Rosedale 2007-ben a New York Timesnak. „De a Snow Crash persze sokkal vonzóbban festi le, s még mindig inspiráló erőként hat a tökéletesítés felé.” Stephensont ez pedig nem is nagyon érdekelte, mikor a Chicago Tribune újságírójának nyilatkozott. Saját bevallása szerint is rengeteg időt tölt a virtuális valóságban „amit nem cserélnék le, hogy Dickenst olvassak, vagy hogy akár Toszkánába utazzak.”
Egy másik virtuális eszköz, ami szintén a Snow Crashből: egy 3D-s, globális információs műszer, mely a földrajzi és alapadatokat egyesítve térképezi fel a „tájat”: „Hiro figyelme a Földre fordult. Fantasztikusak voltak a részletei. A felépítése, világossága, bárki észrevehette, hogy a szoftver, mellyel feltérképezi a bolygót, különleges, nem kispályás. Nem csak a kontinenseket és óceánokat illetően. Olyan volt, mintha Föld körüli pályára állt volna egy adott, földrajzi pont, LA felett, megmutatta az időjárási rendszert, a hatalmas galaxisokként forgó felhőket, melyek csak úgy lebegnek a föld felszíne felett, a szürke árnyakat a jégsapkák felett, melyek töredeznek s a tengerbe zúdulnak.” [Sajnálom, de nem találtam meg a könyvben az adott részletet, ha meg lesz kicserélem!]
Azért ez egy kicsit ismerős lehet…2006-ban, a Keyhole társalapítója, John Hanke alkalmazta a Google-n, ez a Google Earth, mely a Where 2.0. konferencia beszélgetési témája is volt. „Amikor megkérdezték, hogy olvastam-e a Snow Crasht, a válaszom igen volt, s emlékeztettek arra a részre, amikor az egyik szereplő használja a Földdel kapcsolatos kütyüjét, hogy feltérképezze és információhoz jusson, persze emlékeztem, erre azt mondták, hogy az lehetséges, meg tudják csinálni” – számolt be az egyik résztvevő, O’Reilly.
A sci-fi mindig is ihletője volt a tudománynak, mára azonban lehet, hogy kiégett a tudományos fantasztikumból a tudomány? A kérdést Stuart Andrews vizsgálgatta.
Eleinte Jules Verne és H. G. Wells adta a sci-fi és tudomány különleges kapcsolati zamatát. Ezek a történetek ösztönözték az ember, hogy fedezzen fel új világokat, akár a Földön kívül vagy az óceán mélyén. Ezzel párhuzamosan pedig a a valóságban működő technológia is hatott a science fictionra. Az ezekből születő írások megmutatták nekünk, hogy mi lesz/lehet az emberiség sorsa, ha eléri a csúcstechnológia legfejlettebb szintjét. Ez kiterjedt az űrversenytől a számítógépekig egyaránt.
A hackereknek köszönhetjük részben a PC és internet gyorsabb forradalmát, és a sci-fi irodalomra is óriási erővel hatottak. Az írók és szakemberek közötti határvonal sem volt határozottan elválasztható, tudósok, mérnökök kezdtek el sci-fit írni, s a sci-fi írók is futurológusokká váltak. Az írás és a számítástechnika kapcsolata egyre erősebb szálakkal kötődik egymáshoz, s ez a kapcsolat pillanatok alatt a közeli- és távoli jövőbe repít minket.
A jövő víziói
A világ legnagyobb vállalataira tényleg hatással lehet a sci-fi? Egyes laboratóriumok megengedhetik maguknak, hogy a legtehetségesebb embereket maguk köré gyűjtsék (a Microsoft tavaly csak erre 8 milliárdot költött). S valóban így van, Bruce Hillsberg, az IBM tároló rendszerek igazgatója szerint: az igazi sci-fi a jövő látomásait festi le, és gondolkodásra késztetik az embert, hogy az a technika megvalósítható-e, lehetséges-e napjainkban? Hillsberg úgy véli, hogy sok high-tech rajongó egyben sci-fi fan is, ami jó hatással van, hiszen a fantázia adta lehetőségek ösztönzik a kutatót a kreatív gondolkodásra. „Nem szó szerint kell venni, a kutatók nem a filmen látott vagy könyvben olvasott konkrét találmányok megszállottjai. Csupán a tudomány, technika fejlesztéséren van hatással, mozgatóerőként működik, motivál.”
Rengeteg nagy számítógépes fejlesztő, feltaláló volt sci-fi rajongó, pl.: Apple - Steve Wozniak, Netscape - Marc Andreessen, Tim Berners-Lee, Google - Sergey Brin, vagy a GNU Linux megalkotója, Richard Stallman. Paul Allen, a Microsoft társalapítója még sci-fi múzeumot is támogatott Seattle-ben.
Egy digitális felhőképző lehet London legújabb monumentális emlékműve.
Bár még nem fogadták el a terveket, London a 2012-es Olimpiára egy új turisztikai látványosságot kínálna, egy digitális felhőképzőt. A listán szerepel még az MIT digitális felhője is, ami egy önfenntartó megfigyelő rendszer lenne, ami az átlátszó buborékokon keresztül közvetítené a nézőknek az olimpiai játékokat.
A fejlesztéseket a MIT-nél dolgozó Carlos Ratti szervezte meg, s az építészekből, mérnökökből és művészekből álló kis csapat a 2012-es játékokra szeretne elkészülni. A felhőgeneráló részben építészeti látványosság lenne, részben egy csodás park és jármű. Sőt, a látogatók a buborék belsejébe léphetne, s egyfajta kisebb repülőként szolgálna, melyben felnagyítja azokat az eseményeket, melyek alattuk, a földön játszódnak. A felhőgeneráló önfenntartó lenne, vagyis nem csatlakozna semmilyen áramforrásra.
Még ha el is utasítják a terveket, a tudósok remélik, hogy ha nem is 2012-re, de felépíthetik egyszer. Felkészülve erre, az adományokat elfogadják…
Galileo's Dream szerzője, Kim Stanley Robinson magyarázza el, hogy miért nehezebb utópiát írni, mint disztópiát, s miért érdemes a történetet a jövőbe helyezni.
Disztópiát írni könnyű, napjainkban akár az újságok főcíméből összerakva is egy disztópia kerekedik ki, bárki tudna írni. De az utópia már nehezebb, és fontosabb is, hiszen azt kell leírni és elképzelni, ami biztos, hogy jó, ami a gyerekeinknek lenne a legjobb, olyanról írni, ami tökéletes lehetne. Összefoglalni azt, amire egész civilizációnk törekszik.
Sir Thomas More-ral kezdődött, ő találta fel maga szót is, utána több fő irány kirajzolódott, a legfontosabbak: Bellamy klubok sora jött létre, miután megírta a Looking Backwardot, nagy hatással volt a progresszív mozgalomra az amerikai politikában; H. G. Wells makacs kitartással írta utópiáit több mint ötven éven át (nem csinált belőle üzletet), melyek már felvázolták azt, ami a háború utáni szociális biztonságérzettel kapcsolatos. Az utópiák is hatással vannak a világra. Még Ectopia is, Ernest Callenbachtól, nagy hatással volt a hippi korszak utáni generáció családi élet és kapcsolatrendszer újraépítésében.
Az utópiákban is felmerülnek problémák és konfliktusok, amik ugyan úgy valósággá válhatnak. Aztán jönnek a szokásos támadások – kezdenek unalmassá válni – politikai oldalról, vagy tudatlanságból fakadók. A politikai kritikák elemzése érdekes lehet: „az utópiák unalmasak, hiszen nincs bennük semmi konfliktus, a történelem fogaskereke megáll bennük, s nagy művészet sincs bennük, mert nincs meg az ihlető erő, a dráma.” – Az éhséget nem ismerő, fejlett országok emberének álláspontja ez, de az az érzésem, hogy jobban törekednének megvalósítani és nagyobbra becsülnék az utópiát, ha éhség, betegség állapotai uralkodnának és egy dobozokból, szalmából álló kunyhóban élne…
És ha meg is valósulna egy igazságos és statikus fejlett világ, biztos vagyok benne, hogy még akkor is lenne elég dráma az életben, ezt próbáltam bebizonyítani a Pacific Edge-ben. Még akkor is elmúlhat a szerelem, még akkor is lenne halál. Ennyi is elég lenne. A szörnyűségek, értelmetlen tragédiák lecsökkennének, de még így is maradna a drámai kínálatból…
Szóval az utópia csupán az egyik útja ezeknek a dolgoknak az érdekes bemutatására, hogy mindez, a világunk, mennyire törékeny, mennyi munkát jelent. S mindehhez még hozzájárul a sci-fik általános felvetése: ez igen is lehetne, megvalósítható, akár jobban, többet.
A szöveg alapjául szolgáló interjút készítette: Terry Bisson, io9.com
JJ Abrams közelgő könyvéből, Star Trek: The Art of the Film c. könyvéből láthatóak képek, beleértve például az eredeti hajó, a Narada terveit is.
Az első képhez az alábbi megjegyzés társul: Ebben a hatalmas, falak nélküli labirintusban található a jövőből érkezett fegyver, egy olyan eszköz, melyet majd Nero kapitány használ. A klasszikus horrorfilmek stílusát is használták, hogy a hajó belsejében repülő medúzaszerű lények hatását felfokozzák. Ez az ötlet egy elrontott, elvetett jelenetből származott, mégis nagyon tetszett a megjelenése - fűzte hozzá Roger Guyett.
A második kép a Centauriant mutatja. A könyv szerint ezeket eredetileg CG technikával jelenítették volna meg, de végül távirányítható bogarakkal oldották meg.
A 2012 körüli por egyre nagyobb, ha a film ennyire jó, megértem, de sajnos már nem csak a filmről van szó."Külhonban" egyre többen a világvégét tervezgetik, folyton felteszik a kérdést, hogy mi van, ha mégis igaza lesz a maja naptárnak?
Természetesen mindig is voltak és lesznek is olyan emberek, akik hisznek abban, hogy a világvégét megérik, eddig mindig tévedtek - most sem lesz másképp. A NASA mindenesetre ezt állítja, de még a hasonló elméletek is csupán radikális változást várnak, no de világvégét...
A NASA főleg a filmben szereplő "Nibiruban" érdekelt, vagyis a Planet X-ben, abban a mesebeli eljövendő objektumban, mely becsapódásával a Föld számára a véget hozhatja el.
A physorg.com szerint a NASA hangsúlyozza, hogy a maja naptárban is az az év csupán vízválasztó, utána egy új kor következik, ill. legjobb tudomásaik szerint nem közeledik a Föld felé semmilyen veszélyes égi objektum - legalábbis az elkövetkező néhány évtizedben.
Nem értem, hogy a NASA-nak miért kellett ezzel kapcsolatban nyilatkoznia, a film csupán fikció, ahogy van még számtalan katasztrófafilm is. Az, hogy az emberek csoportja komolyan veszi a dolgot...az magáért beszél. Az emberiség a létét félti a legjobban, s annak a lehetősége, hogy elvesztése egyszerre történjen meg, filmben látvány, a valóságban csupán a halál és a vég félelmétől való felnagyítás, mitizálás. Elég baj, hogy van aki csak ebben hisz (úgy általában is, élünk, meghalunk), de ez már szubjektív vélemény.
A Galaktika novemberi számában a központi téma a "ha eltűnne az ember" feltevés volt. Ugyan ez a kérdés foglalkoztatta másokat is, de a Disney csodálatos világában. Disney apokalipszis mechanikus jövő világa uralkodik az "Epic Mickey" sorozaton. Alexis Rockman pedig az ember nélküli, természet uralta Disney világot képzelte el.
Az Epic Mickey egy stilizált concept art, mely világot a játéktervező és illusztrátor Gary Glover tervezett és a Disney művész, Tony Pulham (aki mint művészeti rendező dolgozott az egész estés Micimackó mozifilmen és az Ariel, a kis hableányon). Az interneten terjengő hírek szerint egy PC játék lesz mindebből, s a Disney tulajdonában lévő Junction Point Studios maga a fejlesztő, megbízó.
Tegyük fel, hogy nem lesz vége a világnak 2012-ben, ez esetben egy új nyaralási helyet is számításba kell vennünk (na, persze, akinek van rá zsebpénze): az űrt. Legalábbis a Galactic Suites építése mögötti barcelonai építészek ebben reménykednek.
A Galactic Suites három éjszakája 4.4 millió dollárba kerülne, amihez hozzátartozik még egy nyolc hetes felkészítő tanfolyam valamelyik trópusi szigeten. A Galactic Suitesben 15 "napfelkeltét" láthat az ember, minden 80. percben kerüli meg a Földet. Egy-egy szállodarészben 15 szoba lesz és két asztronauta.
Egy kicsit közelinek tűnik ez az időpont, ráadásul a költségek sem alacsonyak...
Jó páran foglalkoztak már a kérdéssel: a sci-fi és találmányai egyszer a valóságban is találkoznak? Életünk megkönnyítéséért az emberi elme találékonysága határtalan… most csak körvonalakat rajzolnék fel (a hagyományos top10 helyett), a sci-fi és sci-fibe illő találmányok köré.
Megvalósulandó sci-fi
A Star Trekből (jó sok mindent ki lehetne emelni, de most csak egy): a tricorder, ami a beteg testet átnézve, átvilágítva, diagnózist állít fel, s mindenféle betegséget meg tud állapítani.
Ezen kívül a tér és idő általános leküzdésére használt eszközök: földön, vízen, levegőben, előre vagy hátra az időben. Számtalan ilyen eszköz létezik.
Utóbbira pl. Az időgép csodálatos masinája, a Vissza a jövőbe autója, vagy akár Donnie Darko elmélete és a féreglyuk... Az idő perspektívájában egy másik lehetőséggel és így találmánnyal is számolni kell: a jövőbe látás képessége, mely olykor valamiféle masinához kötődhet (l. A felejtés bére).
Csupán felkiáltásszerűen, egy "jaj, ne gondolatnyiság":
A sci-fi csupán egyik megközelítése annak, amit el szeretnénk érni: csak a technológia maradt az ember számára, hogy kézzelfogható valóság váljon az eszményi álom. Legalább is így címkézik fel a sci-fit, így válik egyre materiálisabbá.
A történelemkönyvek tapasztalatából ma azt érezhetjük, hogy kicsit felgyorsult ez a technikai fejlődés, az emberek pedig álmodni mernek, de közben a társadalom egyfajta erkölcsi és környezeti örvény körforgásába került (lehet, hogy nem is olyan új ez az örvény, csak már mélyebben vagyunk benne?). Hol van ma a hit? Bár a bibliai történetek több sci-fit (is) inspiráltak, mint gondolnánk, de most nem a vallás tudományos fantasztikus mivoltát akarom bizonyítani – egy hitetlennek biztosan az, egy vallásosnak határozottan nem – ami sajnos egyre többször jelenik meg ilyen köntösben (már a tisztelet sem maradt meg, l. Dan Brown vs. egyház). Eddig legalább akadt egy-egy író, akik igyekeztek megfékezni ezt a dagályt, igazi morális emberi kérdéseket vetettek fel, s köré igazi sci-fi világot teremtett. A sci-fi csupán a technológia és a materiális, csak a fejlődésben hitt emberek világa lesz? Remélem nem…
A múlt héten az MCSE honlapján egyedi képeket tettek közzé egy egy szupernóva felrobbanásáról. Cserna Antal és Szitkay Gábor is lefotózta a páratlan eseményt.
"A sorozat az anyagalaxis lehető legjobb határfényességű megörökítésének
céljából történt, és a digitális technika adta képösszegzési
lehetőségeket kihasználva szeptember 22-e és 26-a között négy éjszakán
ugyanarról a célpontról érkeztek a fotonok. Az első két éjszakán még a
szokásos fénnyel világít a galaxis egyik spirálkarjában az a csomó,
melynek közvetlen közelében a szupernóva felrobban. Korábban csak
szeptember 26-áról találtunk képeket a világhálón, ám itt egyértelműen
látszik, hogy a szupernóva fénye már szeptember 25-én hozzáadódik a
csomó fényéhez, majd 26-án már egyértelmű, hogy valami történik abban a
spirálkarban, ami 100 millió évvel ezelőtt beragyogta az egész NGC 7479
jelű galaxist. "
Érdemes megrendelni vásárlás előtt a Galaktika boltban a könyveket, ill. a személyes átvételnél ki lehet próbálni különleges asztal formájú számítógépünket.
Ha nem is ugyanolyan, mint a Misrosoft Surface asztal-PC-je, hasonló
módon működik. Asztal formájú számítógép, melynek felültén, egy
kijelzőn belül valósul meg a tartalom és a beviteli eszközök is (egér,
billentyűzet).
Nálunk kipróbálható... (címünk: 1024, Budapest, Fény utca 2. I/4)
"(...)a földi civilizáció olyan hosszú, olyan bonyolult és a véletlen tényezők hangsúlyos jelenléte melletti folyamat eredményeként jött létre, hogy megismétlődésének esélye elenyésző mértékű. Innen az új paradigma, amely szerint egyedül vagyunk. Mivel egyedül vagyunk, nemhogy kevés, hanem éppen megnövekedett felelősség hárul ránk. Nem tudunk kikanyarodni előle, azt mondván, hogy mások majd valahogy jobban elrendezik. Egyáltalán nincsenek mások - legalábbis ez a feltételezés tűnik a leginkább valószínűnek."
(Stanislaw Lem, DiLEMmák, Írások a 21. századból, részlet az Egyedül vagyunk? c. esszéből)
Egy ilyen elmélet érdekesen és színesen mutatna a mai hollywoodi filmtermések között. Most azonban a szöveges elmélet mellett néhány vizuális ellenpélda: 40 MOVIE ALIENS
Az őrültek és géniuszok között igen finom a
határvonal, szinte ugyanazokkal a típusú génekkel rendelkeznek – állítják a
tudósok. A pszichológusok
rátaláltak a kreatív emberek génállományában egy olyan összetevőre, génre, mely
a pszichózisos és depressziós embereknél is nagy számban előfordul. Ez
szerintük alátámasztja azt a feltevésüket, hogy a destruktív magatartás miért
fordul elő olyan óriástehetségeknek nevezett művészeknél, mint Vincent Van Gogh
vagy Sylvia Plath. Ez a gén - a neuregulin 1 – nagy szerepet
játszik az agy fejlődésében, de variánsként mentális betegségek létrejötteként
is megjelenik, mint a skizofréniánál.
A Sony is újított: egy objektívvel is képes 3D-s felvételt készíteni. A térhatású
képhez két felvételt kell párhuzamosan készíteni, de a két objektívet (ahogy szemünk is működik) el kell tolni egymástól. A Sony
ezt úgy oldotta meg mégis egy objektívvel, hogy egy saját fejlesztésű tükör-rendszerrel dolgozik, így képezi az eltolt képet.Ez a HFR Comfort-3D.
A Sony és a Panasonic is a 3D otthoni megvalósulásában hisz és mindkettő új, 3D-s kamerával dolgozik, de a Panasonic megmaradt a hagyományos két lencsés technikánál.
A Web-bot az internet kor apokaliptikus próféciájává vált, mely megjövendölte a világ végét: 2012. december 21.
Egyes interneten szövődő összeesküvés-elméletek szerint a botok megjósolták a szeptember 11-i terrortámadásokat és a 2004-es szökőárt, eszerint egy hatalmas erejű kataklizma fogja elpusztítani az egész bolygót 2012 december 21-én.
A 61 éves
Arthur C. Clarke Életmű-díjas író, futurista és feltaláló Ray Kurzweil merész jóslatairól híres. Az egyik ilyen meggyőződése, hogy a ránk váró 20-25 évben, a nanotechnológiával az ember eljuthat egy „következő szintre” a kiborgi halhatatlanságig.
Egy különös és furcsa, vegyes energiahasználatú üvegtorony emelkedik nemsokára Hanti-Manszijszkban, Szibériában. Ez a szokatlan felépítésű építmény olyan környezetvédelmi stratégiát használ majd, mely Szibériának újdonság, bár az egykori Szovjetunióban is próbálkoztak hasonlóval – hiába. Az épületet Foster és partnere.
Az épület egy erdő kellős közepén áll, két pódiumszerű nyúlvánnyal a torony két oldalán, melyek mintha csiszolt gyémántok lennének, segítenek a torony megvilágításában. Az épületet úgy tervezték, hogy kihasználja az energiaforrásokat, az épület formája, struktúrája a nap energiáját használja fel, hogy megvilágítsa az épületet. A tervek szerint 280 méter magas lesz, 161,000 négyzetméter területen fog állni az épület, mely üzletközpontként (business center) és hotelként fog szolgálni.
Ez a felépítésű szerkezet emlékeztethet Robert Silverbergnek 1970-ben írt Üvegtorony c. történetére, ahol egy tehetős, de különc figura épít üvegből tornyot az Északi-sarkkörön.
A kanadai sarkvidéken, a Hudson öböltől nyugatra emelkedik Simeon Krug tornya, mely már eléri a 100 métert is. Messziről csupán egy csillogó-átlátszó vékonyka csík.
Krug androidjai felváltva, három műszakban dolgoznak, amikor sötétedik, milliónyi, 1 kilométernyi magasságban kifeszített reflektor gyullad fel és kapcsolja be az északi oldalon lévő fúziós generátorokat.
Milyen magas lesz? – kérdezi Quenelle. „1500 méter” válaszolja Krug. „Egy hatalmas gépekkel teli üvegtorony, melyet egy kívülálló sem érthet meg. Majd működésbe lép és elérhetjük és beszélgethetünk a csillagokkal…”