MK bejegyzései

Rafael Marín: Sherlock Holmes és az Einstein-gyár

Egy nehezen besorolható műnek nevezi a fülszöveg, mely az átlagkönyvekből rázza fel az olvasót. Ezzel egyetértek. A könyvnek magának az olvasása jelentett élvezetet: mondatformálása, stílusa, történet fonalszerűen feltekert és legurított menete. A memoár jellegű visszaemlékezés, dr. Watson, vagyis Doyle stílusát utánozza (és parodizálja egyben) – chaplini módon.

A kerettörténet és az első fejezetek önvallomása is eszerint akarja hitelessé tenni magát a történetet: amiért Watson is leírta Holmes eseteit, úgy akadnak olyan ügyek, melyekre a világ még akkor nem állt készen, ezért bízták ennek elmondását Charlie Chaplinre. Ő azonban a vásznon keresztül más értékeket tolmácsolt, s inkább „rejtélyes módon” egy íróra hárítja a történet elmesélésének e funkcióit. Azonban az író ezt „hitetleníti” is, hiszen valós és fiktív személyeket szerepeltet – így kerül boncasztalra Sir Arthur Conan Doyle írói stílusa és szereplői Chaplin sebészkezei elé…
Szóval Charlie Chaplin gyerekkorától indulunk, személyes környezetéből, kellő életrajzi adattal és kiszólással, megjegyzéssel – hogy az unalmas önéletrajzból egy kellően érdekes történet kezdete legyen. A Baker Street Szabadcsapatba kerül, ahol a Twist Olivér-szerű gyerekek hada nem lop, hanem segítik a rossz kardélre hányását… Itt ismerkedik meg Sherlock Holmesszal, kalandos történetük ugyan nem tart túl sokáig (azok a családi körülmények), évekkel később újból találkoznak.
Amikor a nagyközönség már úgy tudja, hogy Holmes meghalt, s Watson hagyatékára támaszkodva játssza színdarabjait, Chaplin – mielőtt híres színésszé válna –egy ilyen darabban szerepel, amikor rejtélyes módon a színész helyett maga a nyomozó lép színpadra, hogy önmagát játssza el. Chaplin, mint egykor Watson szegődig Holmes mellé, hogy kiderítsék a színész hollétét, majd újabb és újabb feladatokat oldjanak meg, végül Svájcban kötnek ki: a világ legintelligensebb emberének védelmére kelve. Ez a személy Einstein lenne, akiből Frank-einsteineket szeretne egy Hórusz örökösei nevű szekta.

Elolvasom »

Azt hiszem utoljára, de tényleg utoljára a 2012-ről, ezúttal a könyvről. Kicsit halogattam, hogy erről a könyvről írjak, mert vártam, hogy egyértelmű lesz a könyvről alkotott kép - hiába: még mindig vegyes „érzésekkel gondolok” a történetre.

Az egyértelmű, hogy 2012-ben vagyunk, a maják szerinti megjósolt világ végén – ahonnan egy új kor kezdődik – bővebben. Az első jó pár fejezet izgalmasan indul, még nincsenek megtestesülve az idegen lények, emberek jellemét kapjuk, jól megrajzolt karaktereket és helyzeteiket: fordulatos és az a fajta izgalom és félelem vegyül az olvasóba, amelynek hatására egyszerre borzong és vonzódik hozzá.
A horror félelem és vágy esete, amikor elutasítjuk a látottakat, olvasottakat, mégsem akarunk lemaradni róla, s ehhez külön kuriózum, hogy a földi párhuzamos világok között is van egy ilyen kölcsönhatás, Wylie Dale egyholdas „érintetlen” világa és Martin Winters földönkívüli támadással sújtott kétholdas léte között. Ez a kép a képben különösen megtetszett, s a hollywoodi filmekre, sorozatokra jellemző „fejezet végén félbe hagyom a tetőponton a részt” sem hagyja, hogy letegyem a könyvet (talán ezért is olvastam végig). Illetve rájátszik erre azaz erős képiség és érzések leírása, ami a szeretteink elvesztésével kapcsolatos. Vannak főhősök, a helyzetükbe bele tudjuk élni magunkat, olyan helyzetek ezek, melyeknek alapjai minden drámának, horrornak vagy akárcsak rossz álmainknak.

Szóval dicsértetik az írói bravúr feltünedezése, az első fejezetekből adódó félelem, illetve külön tetszett (ez már kinek-kinek egyéni ízlése) az, amit az alcím is sejtet. Na nem a háború, hanem a lélekről írtak. Megvilágító, ahogy napjainkra is jellemző hitetlenségéről ír, a materialista anyagszemléletű és test központú, pillanatnak élő világról. A halál utáni emberből megmaradó energia az, ami itt a lélek. „Egész egyszerűen elképzelhetetlennek tartották, hogy a halál után a testben beálló változások plazmává váló elektronmezőt hozhatnak létre, tudatos, az emlékeivel tisztában lévő plazmát (…) Ezért volt Martinék világa is védtelen…” (Juhász Viktor fordítása, 287. oldal)

Olyan lehetőségről ír tényként, melyben az emberek egy része kételkedik, vagy hisz, az most mindegy, mert egy csepp vallásos vonulat sem csepegett bele, letudta egy általános, lelket elfogadó igazsággal, amiből minden  hívő olvassa ki a saját vallását. Ezt hibának tartom (lehet, hogy ez egyéni perverzió), hiszen a fejezetek elején rendszeresen szerepelnek bibliai idézetek. Ugye az író csak szereplőin keresztül szólal meg (olykor duplán), de ebből a szempontból elég furcsa, hogy Martin, a nagy tudású, „elmélkedik” az aztékokon, majákon, egyiptomiakon, a lelkeken, de vallásról egy szó sincs, mintha a Biblia csak egyfajta misztikus támasz lenne, míg a lelkekről komoly elképzelések és gondolatok vannak. Talán így akart mindenkihez szólni az író, a lelkeket az olvasók többsége könnyebben elfogadja – vallások nélkül –, mint a szeráfokat, így fokozódik le ez csupán egy „síkká”.

A történet végig eseménydús marad, mint említettem tele fordulatokkal, mégis éreztem egy törést, amikor már kezdett sok lenni, és onnantól kezdve megjelent „elmém gúnyos kommentárja” (Németh L. szóhasználata). Nem is egy törés ez, azt hiszem Samson alakjával vonható párhuzamba ez a fordulat. Amikor egyre világosabban testesültek meg az idegenek, ahogy Samson egyre tisztábban tisztelgett az olvasó előtt, úgy kezdtem elveszíteni az érdeklődésemnek azt a részét, ami azért olvastat velem egy könyvet, mert „valami megfogott benne, amiről még-még olvasni, tudni akarok”. Az érdeklődés többi része továbbra is fennmaradt, s ez a szegmense majd csak a könyv végén tér vissza pár oldalra.

A történet hangulata egyébként az elejétől kezdve zuhan, ahogy a dátumos fejezetek visszaszámlálnak egyre izgalmasabb és pörgősebb eseményeket kapunk, de a reményvesztettség, a hangulat ezzel párhuzamosan zuhan. Ez nem hullámzik, a hirtelen fordulatok csupán időhúzások, de nem adják vissza a reményt, csak a cselekményben megbújó meglepetések, a képiség az, ami lendít a dolgokon egyet-egyet – olykor elég idétlenül. Erre ott van például Wiley kiléte, vagy még jobb példa a feleségének kiléte. Az elejére jellemző érzelmi szorongás és izgalom, a gondolati érdekességek a történet „második” részében – a fordulatok túlzásbavitelével kezdődően – háttérbe szorulnak, hogy a végén csak töredékében térjenek vissza. Összességében… még nincs összessége, azt hiszem nem is fogok dűlőre jutni a könyvvel. A filmet nem említem (a látványosságon kívül pozitív vonulata nincs), jó párszor – elégszer – volt már róla szó. Olvasás közben lehet félni – ahogy ezt már többektől is hallottam, szorongani, elgondolkodni és felháborodni, ezért nevetni is. Kinek melyik érzése kifinomultabb…

A midwichi kakukkfiókák története illően megjelent magyarul is. John Wyndham az angol SF klasszikusai sorába nőtte ki magát, s hagyományosan a hidegháború zsigeri félelmét olvassák ki művéből, egyfajta válaszként  is értelmezik Jack Finney’s politikai korrupciójáról szóló filmjére, A testrablók támadására.

Aki még most sem ismerné a történet lényegét…azoknak ott a Galaktika bolt… A könyv kérdéseket vet fel, s azon el is csámcsog (a jó értelemben). Az ’50-es évekre jellemző volt, hogy a felmerülő problémákat néhány bölcs, olykor tanárok gondolatain keresztül tolmácsolja (l. Wynhamnál Gordon Zellaby professzort). S bár a regény vetekedne napjaink regényeinek felépítésével, az évtizedekkel ezelőtti jellemzők is üdén hatnak, de nem abban az értelemben, ahogyan egy klasszikust leveszünk a polcról, mert kötelező.

Elolvasom »

A Web-bot az internet kor apokaliptikus próféciájává vált, mely megjövendölte a világ végét: 2012. december 21.
Egyes interneten szövődő összeesküvés-elméletek szerint a botok megjósolták a szeptember 11-i terrortámadásokat és a 2004-es szökőárt, eszerint egy hatalmas erejű kataklizma fogja elpusztítani az egész bolygót 2012 december 21-én.

Elolvasom »

A hét utolsó munkanapjához egy újabb jó hír párosul mostantól!

Amennyiben a Galaktika Boltban kiadványainkból – a személyes átvételi lehetőséget választva – legalább 5000 Ft értékben rendel és a köteteket pénteken veszi át, semmi nem menti meg attól, hogy az alábbi címek közül egyet 50% kedvezménnyel vásárolhasson meg szerkesztőségünkben:

• Ima egy bérgyilkosért
• Elveszettek
• GRIN
• A hícsik nyomában
• Amerikai amnézia
• ClipArt
• Kozmonauták vára
• Helyet!Helyet!

Szerkesztőségünk címe: 1024, Budapest, Fény utca 2, I/4, 108-as kapucsengő.
Nyitva tartás pénteken: 10-16:00 óráig.

Kwindu közkívánatára a Metropolis Media második féléves könyvkiadási terve:

Mint arról Vid április 10-i bejegyzéséből már értesülhettünk, helyzet van a könyvpiacon:
Helyzet volt, van, és lesz is.
Az országos bolthálózattal rendelkező Libri már tavaszal új bizományosi szerződést (60% árrés a könyv árából, még egy hónappal kitolt fizetési határidő stb.) kívánt-kíván ráerőltetni a vele kapcsolatban álló könyvkiadókra - a mögötte álló pénzügyi befektetők profitelvárásainak megfelelően.
Áprilisban létrejött ugyan a MKKE-n (Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése) belül egy Független Kiadói Tagozat, de mind az anyaszervezet, mind a tagozat érdekérvényesítési képességeinek kibontakozására még várnunk kell. De nem ölbe tett kézzel. Egyre több könyvkiadó fog bele - ha eddig nem tette meg - saját értékesítési csatornák kiépítésébe, továbbfejlesztésébe. Így tettünk mi is, amikor döntöttünk a Galaktika Bolt alapjainak felhúzásáról, azóta a falak csinosítgatása folyik, reményeink szerint olyan építmény lesz, ahová szívesen térnek be a net vándorai.
Ezen túl alternatív csatornák felfedezésére, beindítására is születtek kezdeményezések, amelyeket minden független kiadónak érdemes megvizsgálnia.

A hatalmas felzúdulásra úgy reagáltak a sajtóban a Libri vezetői, miszerint ők azt nem úgy gondolták, ők jó fiúk...minden kiadóval egyeztetni fognak...
A fenét egyeztettek, érdemi megbeszélésre nem került sor. Fű alatt - vagyis immár médiavisszhang nélkül - szép csendben
természetesen folytatták a nyomulást, a kiadók presszionálását „június végéig jó lenne aláírni, különben vissza kell küldenünk a könyveiteket”, vagy „már szinte mindenki aláírt, csak ti meg pár másik kiadó akadékoskodik” hallottuk több kiadótól, és tapasztaltuk mi magunk is.
Tehát előállhat már nyár végére az az állapot, hogy hiába keresi majd az érdeklődő több kiadó köteteit a Libriben, nem találja majd azokat, így pl. a Galaktika Fantasztikus Könyveket vagy a Metropolis Könyveket. Természetesen ebben az esetben sincs minden veszve, hisz elég egy másik hálózat boltjába átbandukolni, vagy a neten, mondjuk a Galaktika Boltban megrendelni a keresett könyvet.
Természetesen nem a Libri a kiadói gondok egyetlen forrása manapság: a többi nagykereskedés is sáros, amennyiben fittyet hánynak az eladott könyvek után a kiadónak járó összeg szerződés szerinti kifizetésének. Magyarán szólva a számlán és a bizományosi szerződésben szereplő időponthoz képest hónapokat csúszik a számlák kifizetése. Ez sok kiadónál jelentős likviditási problémát okozhat, valamint könnyen lehet, hogy ezért az eredeti könyvkiadási tervét jócskán meg kell kurtítania.
És ezt már ti, Olvasók is érezni fogjátok.

A Könyv legyen velünk s veletek!

SF

Örülök, hogy ilyen emberekkel vagyok körülvéve.

Európában mi. Róma közelében, Fiuggiban, a 2009-es Euroconon legalábbis így gondolták (nos, mi sem gondoljuk másként:)), így elnyertük az Európa legjobb science-fiction kiadójának járó díjat, amelyet Németh Attila, irodalmi szerkesztőnk mutat be a nagyvilágnak boldogan alant.

Már nincs sok hátra a regényből (a 355-ből még 60 oldal), a héten le is fogom adni az első kört (István megjegyzései még váratnak magukra). Természetesen a 355 csak a saját magamnak formázott szöveg, a kész regény körülbelül 5-600 oldalas lesz, amennyire én tudom. Eleddig az az észrevételem, hogy a fordító (Uram Tamás) nagyon lelkiismeretesen készítette el, a fordítás gördülékeny, olvasható, az egyes könyvek tényleg más-más stílusban íródtak és ez magyarul is remekül átjön (ettől féltem leginkább).

Az egyik legérdekesebb szerintem, hogy a már említett szereplők, akiknek reinkarnációik sorsát követjük nyomon a történet során, mennyire hordoznak magukon állandó személyiségjegyeket - az író ezt is teljesen jól összehozta. A történet elgondolkodtató, de túl sokat nem akarok lelőni belőle. Ami nehézségem viszont volt, hogy az egyes szereplőknek (amikor még nem ismerjük meg az adott könyvben szereplő X ember személyiségét és még nem vágjuk, hogy "aha, akkor ő csak az lehet, aki...") úgy változik a nevük, hogy az első betű mindig az adott egyént jelöli. Tehát mondjuk Bold=Bistami stb. Itt jön az egyik gond: az eredetiben Butterfly, az egyik szereplő a magyarban ugye Pillangó (B-P hasonlóság miatt úgy hagytam), de előfordult még más javítás is, ami végigvonult a regényen. Szeretem az ilyet, amikor én is belemászok az eredetibe, amikor napokig azon gondolkodom, mi lehetne a legjobb, az érthető.

Az átírás is elég nagy probléma, mert a fordító úgy hagyta az egyes neveket, ahogy az angol eredetiben voltak, így pidjin átírásban a kínait, Hepburn-féle átírásban a japán neveket stb. (Ez úton is szeretném megköszönni Rorimack segítségét, aki Japánban élő lévén segített az átírásokban.)

Ami még fontos, hogy Németh Attilával sokat beszélgettünk a lábjegyzet-kisszótár problematikáról és abban állapodtunk meg, hogy lábjegyzetek lesznek, ugyanis az idegen kifejezések nagyrészt kiderülnek a regényben azonnal, illetve vannak olyan helyek a regényben, amikor lábjegyzetben fejtjük ki az adott részhez tartozó másféle értelmezési lehetőséget (így például egy helyen az egyik szereplő valószínűleg hazudott, ami a szövegből nem derül ki, csak mélyebb Kína-ismeret árulná el. Idézem: "Dél-Kínában az emberek újév alkalmából „boldogságot küldenek” egymásnak. A szerző itt talán arra céloz, hogy Bao szerzetes hazudott a származási helyét illetően."). - Az ilyesmit kisszótárba nem lehet beilleszteni, ha pedig függeléket teszünk be (azazhogy azt, hogy X. oldalon a 6. bekezdésben ezésez azt jelentette, hogy izé), akkor ugyanott tartanánk, mint a lábjegyzettel - ismételten nem lennének ábécésorrendben a kifejezések.

Viszont, hogy a kisszótárat javasolók se maradjanak üres kézzel, ezért, mikor kész leszek a regénnyel teljesen, felteszek ide egy kibővített, letölthető kisszótárat.

"Eljött az ideje, hogy tisztázzuk a Galaktika Fantasztikus Könyvek és a Metropolis Könyvek közötti különbség mibenlétét - nem is gondoltam volna, hogy ennyire nehéz a feladat...

Tehát. A Metropolis Könyvek sorozat első része 2007-ben jelent meg, ez volt Robert Ferrigno regénye, az Ima egy bérgyilkosért. Már régóta gondolkodtunk egy olyan sorozaton, amely kissé kiszélesítené a Metropolis Kiadó portfólióját. Ez a sorozat azoknak készül, akik imádják az SF-et, de időnként szeretnek - kikapcsolódásképpen - valami más kortárs izét is olvasni, ami azért mégsem olyan távoli, mert ezekben is van ám furmányos fantázia, csak nem feltétlenül ott és úgy, ahogy azt a klasszikus SF-nél megszoktuk.

Főleg kortárs nem-SF-alkotóktól válogatunk e sorozatba, olyanokat, amelyekben a science-fiction inkább háttérelem, semmint "lényeges" része magának a sztorinak; vagy pedig olyanokat, amelyekben egyáltalán nincs SF, de mégis valamiért különleges. Olyan regények lesznek tehát, amelyek nemcsak az SF-kedvelőket érdekelhetik.

A Galaktika Fantasztikus Könyvek kötetei ezzel szemben a tiszta fantasztikumot képviselik.

A két sorozat külseje is eltér: a GFK-könyvek megmaradnak puhakötésűeknek, ugyanaz marad a koncepció, mint amit eddig megszokhattunk. A Metropolis Könyvek sorozat tagjainak ugyanakkora lesz a magassága, mint a GFK-knak, viszont a szélességük nagyobb lesz, illetőleg a borítónak lesznek "fülei" is, amelyeken különböző fontos információk jelennek meg. A borítók letisztultak, elegánsak, azonos koncepciót követnek - amit már láthattunk a Moon- és a Robinson-könyv posztjában. Egyszínű borító (kisebb színátmenettel), a címlapon pedig egy keretben egy olyan kép, amely illik a könyvhöz. A címlapokon azonos betűtípusból származó betűk lesznek. A belív pedig hófehér lesz, ami szintén az elegancia része."

Kommentekben kérném a szavazatokat, egyelőre ez nem nyereményjáték, de a munkámat nagyban segítenétek vele. Amelyik tábor győz, annak tagjai méltán lehetnek magukra büszkék, és ha megjelenik a regény, érezhetik, hogy ők is tettek hozzá valamit - és nem is keveset, ez fontos dolog (nálam legalábbis). Előre is köszönöm!

Tegnap megkerestem Fábián Editet is, aki nagyon gyorsan válaszolt, roppant kedvesen. Edit dolgozott Elizabeth Moon regényével (amelyről már írtunk egy kis előzetest). Lássuk, mik a tapasztalatai, hogyan tetszett neki a regény és nem utolsósorban: ki is ő?

"Ez volt az első szépirodalmi szerkesztésem - eddig, egy másik kiadónál kizárólag ismeretterjesztő műveket szerkesztettem és korrektúráztam -, de nagyon örültem, mert régi vágyam volt szépirodalmi szöveggel dolgozni. A regény azért tetszett, mert érdekel a téma, olvastam mást is, mint például a Virágot Algernonnak című könyvet Daniel Keyestől és a két történet tényleg hasonlít. Segít megismerni és talán elfogadni beteg embertársainkat, miközben bepillantást nyerhetünk mindennapjaikba - és ebben a regényben, mivel nagyrészt egyes szám első személyben íródik, ezért a gondolataikba is. Mindeközben egy alternatív jövőben játszódik, ahol a ma még elképzelhetetlen gyógymódok már valóságosak és csakúgy, mint manapság a klónozás problémája, rengeteg kérdést vetnek fel: meddig mehet el az emberiség? Mi az, ami még segítség és honnantól istenkísértés bármilyen változtatás vagy gyógymód? Valóban meg kell-e változtatni egy embert, csak hogy az átlaghoz közelítsük, vagy lehet valaki kiemelkedő akkor is, amikor például egészségi állapota miatt elvileg hátrányban van?

A regény végére nagyon közel kerül az olvasóhoz a főhős és komolyan elgondolkoztat: a betegség valóban hátrány, vagy általa előtérbe kerülhet egy ember rejtett értéke?

Röviden ezek a gondolataim a könyvről, remélem, nagyon sokan olvassák majd!

A könyvet nem én olvastam először, hanem Burger István [mindig ő olvas el először egy regényt, hogy eldöntse, kiadjuk-e - Vid], őutána pedig Gálvölgyi Judit és az az igazság, hogy a műfordítón nagyon sok múlik, mennyire tudja "áthozni" a regény mondanivalóját, mennyire élvezetes olvasmánnyá válik a keze nyomán a mű. Az én munkám nagyrészt ebből állt szerkesztőként: figyelni a logikai szerkezetet, kiszűrni az esetleges ellentmondásokat, koherens-e a szöveg, ahogy olvasom (mint egy szimpla olvasó), élvezem-e, leköt-e, érdekesnek találom-e a történetet és a magam részéről kicsit elmélyültem a témában.

Másrészt mint korrektor, természetesen a nyelvhelyességet is figyeltem és segítséget igénybe véve néhol a fordítást össze is vetettem az eredeti szöveggel, hogy valóban azt szerette-e volna közölni az író, mint amit a fordítás közvetít. Ezeken kívül még bizonyos formai követelményei is vannak egy kéziratnak a margóbeállítástól a betűméretig, ezeket is a szerkesztő feladata elkészíteni.

Magamról tényleg csak pár szót, mert alapvetően a háttérben szeretek dolgozni :-)

34 éves könyvtáros vagyok, a szakmámban dolgozom és szabadidőmben foglalkozom szerkesztéssel, korrektúrázással. A Galaktikánál ez az első munkám (és remélem, nem az utolsó!). Három szó kifejezi életem értelmét: könyv, kutya, kerékpár. Ebben a három témában mozgok aktívan."

Utólagos revideálás: abban a hitben éltem eddig, hogy Németh Attila olvassa el először a regényeket, most világosított fel lánglelkű vezérünk, Burger István, hogy nem, hanem ő. Így javítottam a cikkben, és hamut szórok a fejemre.

Miközben mindenki dolgozik mindenfélén (Képes Gábor a Silverberg-regényt nyüstöli, reményeim szerint nemsokára vele is lesz itt interjú), minthogy befejeztem a Brint, már hozzá is kezdek a következőnek - az alcímben említett regénynek. Maga a regény első pillantásra elég érdekes, az előzetes információim szerint tíz részből áll és mindegyik rész más stílusú lesz. Az első rész Vu Cseng-En kínai író alkotására, a Nyugati utazásra hajaz, később arab hatások is lesznek, megjelennek az indiánok mindennapjai is stb. Elég érdekes írói vállalkozásnak tűnik, ahogy belelapoztam. (2003-ban jelölték Hugo-díjra.)

A regény nagyívű, a története összesen 597 évet fog át. Mindezen évek alatt hét fő karakter, illetőleg az ő inkarnációik sorsát követjük végig. A fő szál szerint Európát pestis pusztította végig, így az arabok, mongolok és más keleti népek átveszik a hatalmat az üres kontinens felett, illetőleg a kínaiak gyarmatosítják Amerikát is.

Az itt szereplő borítón lesz még egy változtatás: a háttérszín rikító pirosa sötétebb lesz.

Fordító Uram Tamás. Az árról még nincsenek információk, amint meglesz, frissítem.

Elizabeth Moon: A sötét sebessége

David Brin: Dettó

Robert Silverberg: Lord Valentine kastélya

Kim Stanley Robinson: A rizs és a só évei

Szélesi Sándor: A beavatás szertartása

Robert Charles Wilson: Bioszféra

Jack McDevitt: Polaris

Szergej Lukjanyenko: A csillagok hideg játékszerek

Nicholas Christopher: Bestiárium

Antal József: Justitia

Kétszázadik

Ezek közül a Moon-, Robinson-, Christopher-könyv jelenik meg a Metropolis Könyvek-sorozatban, a többi Galaktika Fantasztikus Könyvek kiadású lesz.

Aki regisztrál, annak megadjuk azt a lehetőséget, hogy március végén, mikor beindul a bolt, akár 30%-os engedménnyel vásárolhat meg majd egyes könyveket, az akció lejártával viszont a későbbi engedmények nagysága egyelőre nem publikus. Azonban amint megszerezzük a szükséges engedélyeket, nyilvánosságra hozom az adatot.

Addig is, kommenteljetek, javasoljatok, mi lenne kényelmes (nyilván, a 99%-os engedmény kivitelezhetetlen), hogyan lenne használhatóbb, emberbarátibb az oldal.

A későbbiekben, amint működik a webshopunk, az itt szereplő bejegyzések végén is megjelenik majd a link, hogy ezt vagy azt a könyvet ennyiért és annyiért érhetitek el, úgyhogy akár majd innen is lehet rendelni, csak hogy egyszerűsítsük a dolgokat.

Update: lefelejtettem azt az információt, hogy terveink szerint bankkártyával is lehet majd fizetni a rendszerben, amint lezajlott a fizetési rendszer banki tesztelése.

Elizabeth Moon a harmincas évei közepén kezdett komolyabban írással foglalkozni, első regénye azonnal díjat is nyert. 2003-ban kiadott regénye, a Speed of Dark, azaz magyarul A sötét sebessége Nebula-díjas lett.

Ezen regény indítja ez évben a kiadásaink hosszú sorát, a Metropolis Könyvek sorozatban fog megjelenni jövő héten (pontos dátum hamarosan). A magyar kiadás fülszövege:

"Az orvostudomány csodái mind több betegségtől szabadítják meg végleg az emberiséget, és a genetikai tervezés hamarosan már a születendő gyermekeknél is lehetővé teszi egészségük előzetes tökéletesítését. De mi van azokkal, akik köztünk élnek, méghozzá valami olyan fogyatékossággal, ami megnehezíti beilleszkedésüket a társadalomba?

Lou Arrendale felelős állásban dolgozik egy nagyvállalatnál, munkáján kulcsfontosságú üzleti döntések múlnak. Magánélete azonban valóságos akadályfutás, környezete nehezen fogadja el, a legapróbb feladatok végrehajtása is kihívások elé állítja. Lou ugyanis autista. Amikor aztán vállalata több kollégájával együtt beutalja egy kísérleti kezelésre, melynek eredményeként normális életet élhetne, olyan kérdésekkel kell szembenéznie, amik megkérdőjelezik benne, mi is valójában a „normális”, és hogy valóban betegség-e az állapota, vagy esetleg az emberi törzsfejlődés következő állomása.

Elizabeth Moon Nebula-díjas regénye olyan korábbi művekkel állítható párhuzamba, mint a Virágot Algernonnak, a Forrest Gump vagy az Esőember, de a téma mindeddig feltáratlan, új mélységeire nyitja fel szemünket."

Rorimack értő elemzése a regényről már 2007-ben megjelent a regényről, ebből kölcsönzök pár mondatot, a teljes cikk elolvasható az endless.hu hasábjain.

"Elizabeth Moon regényét nem véletlenül jelölték a 2003-as Arthur C. Clarke díjra. Tudományos-fantasztikus és fantasztikus írás – amikor varázsüt ésre alakul át a normálisnak hitt világ, ha egy különleges ember szemszögéből nézzük.

Ha valamiért érdemes scifit olvasni, az az, hogy meglepő, vadonatúj nézőpontból mutatja meg az embert. Ehhez az írók többsége távoli jövőbe, esetleg a csillagok közé utaztatja írásának tárgyát. Moon ezzel szemben itthon marad, és mesél. Egy valóságról, ami itt van köztünk, emberi koponyákba zárva. Onnan nézve a “normális” emberek furábbak, mint egy zöld marslakó. Elizabeth Moon értő tolmács: maga is egy autista gyermek anyja, és Lou világát a szülői tapasztalatok mellett szakkönyvek segítségével tárja fel. Ugyanakkor nem esik abba a hibába, hogy kihasználja szereplőjét: ezt a könyvet nem azért írták, hogy a nagy empátiánkban telesírjuk a zsebkendőnket. Lou nem vigaszt keres – ő csak élni akar."

---

Moon 1945-ben született, első regényét hatévesen írta, harmincas évei közepétől kezdve pedig ontja az űroperákat. 1969-ben ment férjhez, és 1983-ban született meg a fia, aki autista, így Moon "első kézből" ismeri ezen betegséget. Szolgált az amerikai hadseregben, hadnagyi rangot ért el - nem mondhatni, hogy ne lenne érdekes élete.

A regényt Gálvölgyi Judit fordította, a szerkesztő pedig Fábián Edit. A könyv 2670 forintba fog kerülni.