|
|
Beszélgetés Burger Istvánnal, a Galaktika főszerkesztőjével a Tilos Rádióban Csaknem kétórás beszélgetést hallgathatnak meg az érdeklődők Burger Istvánnal, a Galaktika főszerkesztőjével fantasztikus irodalomról, a Galaktikáról, az életről, a világmindenségről, meg mindenről. A 3. utas című műsor február 16-i adását négy részletben tölthetitek le, hallgathatjátok meg az alábbi linkekre kattintva:Jó szórakozást a műsorhoz, és persze ne felejtsetek el előfizetni a Galaktikára!
Interjú Burger Istvánnal, a Galaktika főszerkesztőjévelAz ekultura.hu oldalon mélyinterjút olvashattok Burger Istvánnal, a Galaktika magazin főszerkesztőjével. A Galaktika megújulásától a képregénykiadáson át a mai magyar SF irodalom helyzetéig sok minden szóba kerül. Jó szórakozást!
Meet da Team XVI. - Balogh Lilla Ilona
Dot_hugi És íme a bemutatkozása: Egy hete kerültem a Galaktikához, véletlenek sorozatának eredményeként. A tudományos-fantasztikus irodalommal eddig nem foglalkoztam, sőt, a műfajt bizonyos fenntartásokkal kezeltem, úgyhogy az itt végzett munka nagy kihívást jelent számomra. De szeretem a kihívásokat, főleg hogyha közben a látókörömet bővíthetem. 1989. április 15-én születtem Budapesten. A Városmajori Gimnázium elvégzése után az ELTE Bölcsészettudományi Karára kerültem, ahol idén diplomázom. Magyar alapszakom mellé a kommunikáció és médiatudomány minort választottam, amely jól kiegészítette a főszakon megszerzett ismereteimet. A három egyetemi év alatt kommunikáció szakon elsősorban kreatív írással, kritika, tanulmány-és újságírással, médiajoggal, manipulációs technikákkal, magyar szakon pedig főként kortárs magyar irodalommal foglalkoztam. Az elmúlt évek során törekedtem arra, hogy az egyetemi kulturális élet minél több területén kipróbáljam magam. Publikáltam szépirodalmi munkákat, illetve kortárs magyar irodalommal kapcsolatos kisebb kritikákat, recenziókat, többnyire frissen alapított egyetemi folyóiratokban. Sokan annyira tartják az írást, mint a főzést. Pedig nem elég, ha addig kóstolgatom a művet, amíg nem lesz sem túl édes, sem túl sós. Úgy látom, hogy a kortárs magyar irodalom sajnos egyre inkább egy kis belső körbe visszahúzódott jelenséggé vált. Pedig a művek olvasása, értelmezése, kritizálása nem kizárólag az irodalmárok privilégiuma. A sci-fi valahol a szép-és szórakoztató irodalom határmezsgyéjén áll. Olvasótáborában megfér az amatőr rajongóktól az egyetemi professzorokig mindenki. Így talán ez a műfaj adja majd a kezdő lökést azon az úton, amely egészen az irodalom és a közönség újbóli egymásra találásáig vezet. Meet da Team XV - Krausz Viktória
Már harmadik hete dolgozom a Galaktikánál mint szerkesztőség-vezető. Többször kérték, írjak magamról bemutatkozó sorokat. Ám bokros teendőim miatt ez idáig váratott magára. Szóval 1982-ben születtem Budapesten. A Madáchban érettségiztem, az ELTE-n magyar szakon diplomáztam, majd a MÚOSZ újságíró iskoláját végeztem el, jelenleg pedig a Werk Akadémián töltök hetente három estét. Szeretem a Túró Rudit, a lángost, Leonard Cohent, a naplementét, az olasz ételeket, Jude Law-t, a koncerteket, a csoki szuflét, a jókedvet, a kreatív beszélgetéseket, a nyarat, a parázs vitákat, a vidámparkot, a Depeche Mode-ot, a Jägermeistert, az epret és a Mami tökfőzelékét is. Szeretek például olvasni, aludni, utazni, rádiót hallgatni, filmet nézni, síelni (a technika tökéletesítése folyamatban), dolgozni. Ami a munkát illeti: szabadúszó újságíróként tevékenykedem heti- és havilapoknál, s napi 8 órában igyekszem beletanulni a Galaktikás teendőkbe. Bevallom, még nem minden mappán, számlán és Excel-táblázaton tudok kiigazodni, de a kezdeti sokk már múlóban, Alizt napok óta nem hívtam föl semmilyen kérdéssel. És a számlázó programot már remekül kezelem. Meet da Team XIV. - Gricman KataBúcsúzni nem tudok. Szófukar létemre az ölelés illene hozzám (ahhoz meg sosincs merszem), ráadásul ezt egy blogon nehéz lenne véghezvinni. Nem ragozom, hogy mennyire jó volt itt, ezt úgyis tudja mindenki. Nehéz tudomásul venni, hogy elmegyek, de remélem, hogy nemcsak nekem fognak hiányozni akikkel együtt dolgoztam, hanem azért egy kicsit én is nekik… Köszönet és hála:). a_liz De a blog tovább él (nah, azért én is), íme:
Hol is kezdhetném én, a történetemet? Eredetileg királylány akartam lenni, de a világ és a földrajzi határok keresztülhúzták a számításaimat… úgyhogy kellett egy B-terv és teremtettem egy saját országot. Katalandia – csakhogy stílusosak legyünk :) - álomvilágom térképén, jobbról a harmadik sziget. Eddigi életem során mindig az álom- és a valóvilág között próbáltam lavírozni. Most pedig ott kezdem, hogy eljutottam a BKF-re. Eme felsőoktatási intézményben, az elmúlt két és fél évben több-kevesebb sikerrel a fejembe verték az újságírás mibenlétét. Most pedig, mint gyakornok – magyarra fordítva mindenes - írom ezeket a sorokat. Most pedig megpróbálom befejezni a „bemutatkozásomat” mielőtt még egy regényt kerekítek azokból a követhetetlen gondolatmenetekből, amik átsuhannak az agyamon… mindenkinek jobb lesz így. :) üdv nektek:) Lovas Lajos
Kérdések a Galaktika interjúiról - beszélgetés Csordás AttilávalA szerkesztőségben többeket zaklatok, hogy áruljanak nekem el egy-két titkot... a héten Csordás Attilának esett meg rajtam a szíve, ezúton is köszönöm!
Milyen története van "interjú-készítő életednek"? Mióta csinálod (ez hány írót jelent)? Már az egyetemen is készítettem párat, de munkaként a Duna TV-ben kezdtem interjúzni. Mivel ott volt egy műsorvezető a magyar interjúk elkészítésére (a kiváló, Kazinczy-díjas Gaál Zoltán), én csak az angol interjúkat csináltam, kizárólag személyesen, többnyire fesztiválokon, rendezvényeken, esetleg egyes beruházások kapcsán. Írókkal a Galaktikában kezdtem interjúzni, Farkas [Schittler Farkas, terjesztésvezető] ötlete volt, hogy mi lenne, ha Robert Ferrigno, Ima egy bérgyilkosért című regényéhez csinálnánk egy interjút, és mivel akkor épp én voltam kéznél, aki csinált is már ilyesmit, rám esett a választás, innentől már nem volt megállás [Galaktika, 217].
Eddig 16 íróval, 3 tudóssal, 1 űrhajóssal, és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság ügyvezetőjével, Alföldi Istvánnal készült beszélgetésem. Emelett azért készítek máshová is interjúkat, a már említett NJSZT-nek pl. a Digitális Esélyegyenlőségről forgattam filmet jó sok beszélgetéssel, de csináltam már interjút a Discovery-nek is, nemrégiben pedig a Filmvilágban jelent meg egy interjúm Hatvani Balázzsal, a Sorsvonalak című film rendezőjével.
A magyar szerzőkkel könyebb helyzetben vagyok, mivel személyesen is ismerem őket, így egyszerűbb kérdéseket írni hozzájuk. Egyedül Antal Józseffel voltam bajban, mivel egy héten belül kellett interjút csinálnom vele a Galaktikába [235], és Justitia könyvbemutatót tartanunk az Alexandrában, így kétszer annyi, viszonylag értelmes kérdést kellett összeállítanom hozzá:)
Meet da Team XIII.[Új taggal bővültünk, aki segít a mindennapokban a szerkesztőségben, íme:] Kis Judit – a messze elérő kezünk
Kedvelt elfoglaltságom, hogy fura emberekkel még furább beszélgetésekbe bonyolódom, és diktafonra veszem az elhangzottakat, amik aztán napvilágot látnak valamelyik internetes portál esetleg újság oldalain – vagy nem. Mindig szívesen meghallgattam a nálamnál okosabb és tapasztaltabb embertársaim véleményét. Ezt a jó tulajdonságomat a mai napig megtartottam. Igyekszem földgolyónknak többet adni és minél kevesebbet elvenni tőle. Meggyőződésem, hogy mindennek és mindenkinek van elég hely, ezért felesleges veszekednünk rajta – ha csak ilyen egyszerű lenne. Most a Galaktika szerkesztőségének jóvoltából, szeretett fővárosunk szinte minden fontosabb szegletébe és objektumához eljutok. Mára biztosan állíthatom, hogy a gyalogos társadalom rutinosan közlekedő tagjává váltam. Ja, és amit még a végére mások is gyakran ideírnak, szeretem az állatokat, nekem is van otthon belőle öt (papagájok, gekkó, nyuszi). Meet da Team XII. Szegedi Gábor - tördelő szerkesztő2007 óta a "Galaktikás könyvek" tördelő szerkesztője. 42 éves villamosmérnök. Korábban a Bíborhold/Holdtölte vezetője, a Mőbius SF kiadó főmunkatársa. A magyarországi RPG, CCG, Fantasy élet egyik meghatározó figurája. Meet da Team XI.
Mindig is zacskós tej szerettem volna lenni. Mivel már kora ifjúságomban kiderült, hogy az ehhez elengedhetetlenül szükséges adottságokkal nem rendelkezem, gondoltam eljövök a Galaktikához droidnak. Meet da Team X.
Kolonics Gabriella – olvasószerkesztő
Születem magyarországon, és még mindig éllek.
Ez már jórég volt, s azota sokszor megbántam, de már mindeggy.
Hogy ki vagyok, én sem tudom, de néha már dereng, mit keresek itt. Meet da Team IX.
Galaktikás születésem előtt – közhelyekkel élve – az otthon melegében és az iskola padjaiban vegetáltam, és próbáltam öntudatomra ébredni. Áprilisban pottyantott a gólya a szerkesztőségbe, azóta megtanultam ott „járni”, most a MMK nyelvét igyekszem elsajátítani, segítek, ahol lehet – magyarul „mindenes vagyok”. Illene bemutatkoznom, de rövid „pályafutásom” során, ami én lettem, ami most vagyok, azt nagyon kevésnek érzem. Vannak mániáim, vannak elveim, hiszek, de semmiben nem vagyok biztos (vagy mégis? – úgy látszik megtaláltam a közhelyszótárt, amit Kenessei István a múltkor szerencsésen otthon hagyott :)). Tehát egy „rendes android lány” vagyok, aki imád tanulni (életből, könyvekből, emberekről, eseményekről, mindenből és mindenről – ami nem mindig sikerül, hiszen a kávéfőzés elsajátítását is még vitatják:)…). A tanulást ismerem az egyetlen módszerként, hogy ne kételkedjek, de csak a hitem az, ami megrendíthetetlen, és ez a paradox, ami megnyugtat (ami megint csak egy paradox…). Családból családba kerültem, hiszen itt mi mind egy „kis család vagyunk” (ahogy Angi emlegeti sokszor): mindenkinek megvan a maga helye, és remélem, hogy itt van az enyém is, így remélem, Évához méltó módon fogom vezetni eme blogot. Meghalt a király, éljen a király!Tisztelt Hölgyek, Urak!Közhelyroham rovatunkban ma: Mindennek elérkezik egyszer a vége. [Egyéb ötletek további, eme rovatba tartozó cikkekhez: "Hajnal előtt legnagyobb a sötétség. Az ember bemegy a boltba és máris kevesebb egy ötszázassal."] Próbálkozom itt elütni a búcsú szomorú perceit hülyéskedéssel, viszont az az igazság, hogy sajnálom, de eljött az idő, amikor tovább kell lépnem. Nagyon megkedveltem a kollégáimat, és nagyon sokat tanultam tőlük. Mondanám még, hogy sosem fogom elfelejteni a velük töltött időt - közhelynek tűnik, de ez az igazság. A két Attila a szívemhez nőtt, Farkas pláne - nagyon sokat köszönhetek nekik, így ez úton szeretném megköszönni nekik mindazt a tapasztalatot, tudást és szeretetet, amit adtak. Jó volt velük. Köszönöm az olvasóknak is, hogy eltévedtek ide. Sajnálom, hogy mostanság kissé halódott a blog, de mindennek megvan a maga oka, a távozásomnak is. A későbbiekben Alíz veszi át tőlem a stafétabotot (a következő posztban olvasható a bemutatkozása), biztos vagyok benne, hogy jól fogja vezetni eme blogot. Sok sikert, kitartást és türelmet kívánok neki, minden kedves olvasónak pedig további jókat! Maradok tisztelettel: Vid U.i.: Farkassal és N. Attilával közös zenehallgatásaink emlékére küldök egy videót is, mindenkinek, aki szereti (jó a szövege, figyeldoda!).
Meet da Team: az Ikon
Sokan tudják rólam, hogy szenve- Én, a robot: (Személy szerint baromi jót röhögtem. Mondtam már, hogy kedvelem Attilát? Respect. - V.E.) Meet da Team VII. Lamos - Angee - Angelika, szerkesztőségvezető - Erőm teljében érzem magam, ha a Főnök Drága (Tamara Jagello) Hadnagynak szólít, én pedig McLean Parancsnoknak nevezhetem őt. - Imádok Németh Attilával sokáig szöttyögni az irodában, ám azt jobban imádom, amikor morog, ha kap tőlem valami finomat. - Boldog és nyugodt vagyok, ha Tücsi keddenként elszállítmányoz az Izabella utcáig, mert addig lelki masszázsszalont nyithatunk az Octaviájában. - Örömmel tölt el, ha Icával pletykás lányok módjára sutyorgunk az erkélyen cigikávé közben. - Mosolyra fakaszt, amikor Csordás Attila föl-alá járkál az irodában, míg ellentmondást nem tűrő hangon telefontárgyal a médiákkal, aztán pedig aszongyahogy-sóhajjal ül vissza a gépe elé. - Percekig nem tudom abbahagyni a nevetést, ha Farkas rezzenéstelen arccal, ám mély, búgó hangon beleszól a telefonba, aminek a másik végén a CIB Bank, a Magyar Posta vagy az Alexandra egyik alkalmazottja próbálja felvenni a fordulatszámot. - Kedvelem a színlelt hisztiket, amiket Kenessei Istvánnak játszok, amikor kiszámíthatatlan pillanatokban bélyegzőt, post-itet, rotringot, ollót, két féle sorkiemelőt vagy csak számológépet követel rajtam. - Felderülök, ha Matyi jellegzetes hellóbellóval köszönve esik be reggel, 11:30-kor az ajtón, majd előtör belőle a hiperaktív, és villámgyorsan megteszi, amire kérem. - Becsülöm Szegedi Gábort, amiért hősiesen végigüli a meetinget, és végighallgatja a rengeteg, már témákba nem illő baromságot, hogy aztán három percre ő is szót kapjon a miújságakönyvekkel-felszólítás után, majd tömören és velősen, gyorsan és érdemben megmondja a frankót, végül elviharzik. - Igyekszem elősegíteni Alíz mihamarabbi beilleszkedését ebbe az intergalaktikus társaságba, ugyanis egy rendes, jóravaló androidlány, tehát már csak kávét főzni kell megtanulnia. - Felnézek Évára a türelméért és a kitartásáért – a humoráról és a népszerűségéről nem is szólva, hiszen ő nem kap elmarasztaló blogbejegyzéseket a megjelenését és szépségét illetően. - És végül: érzem, ha késő esténként a Szélesi és a Benedek bejönnek értem a Fénybe, hogy leverjék rólam az önként magamra erősített szerkesztőségi láncokat, és elraboljanak a scifisták egyik törzshelyére, a harmadik Martini után már alig tudom magam visszafogni, hogy szerelembe ne essek – mindkettőbe. Szeretek itt. Szeretek velük. Meet da Team VI. Kuba IlonaPályafutásom még a múlt században kezdtem. Ismerőseim száma munkámból eredően megszámlálhatatlan. A negatív jelek nem hozzám valók, elhajtom őket, mint kismókus a kereket. Mondom a magamét kedves hölgyeknek-uraknak, több-kevesebb sikerrel. Bár a XXI. század 2009-es éve, mint a jövő elővetítése, nem a legszerencsésebb, nemcsak rám vetítve. De mint Ikrek jegyű ember, ezt is kiküszöbölöm, hiszen kettős az énem, és mindkettőt a pozitív jel kíséri, ami nélkülözhetetlen a szakmámban. Mint a képen a napfelkeltét, úgy azt is várom, hogy ismét fellendüljön a sikeres üzlet.
Meet da Team V. Kenessei István (értékesítési vezető)Otthon hagytam a közhelyszótáramat, jaj, így nehéz lesz. Próbáltam másokkal megíratni, túl szépre sikeredtek, senki nem hinné el. Attila meg nem hagy békén... Vége a rejtőzködésnek! Az SF-ről: Persze hogy vannak földönkívüliek, Ezékiel próféta, vagy a Jelenések könyve szerzője tudna erről mesélni. (Sőt, tudott is.) Jártak már itt, köztünk vannak, még többen lesznek. És majd mi is utazunk hozzájuk. Szép új világ, de tényleg! Nagyon régi műfaj, csak nem mindig így hívták. Odüsszeusz akár bolyonghatna folytatásokban a Galaktikában is, az Isteni színjátékra is rámenne egy-két évfolyam. Nem is mondom Kafkát, az Átváltozás tőrőlmetszett sci-fi. És még napestig sorolhatnánk, amíg ki nem derül, hogy a világirodalom színe-java igazából ehhez a műfajhoz tartozik. Klasszikusok, klassz IQ-sok. (Bocs, nem bírtam ellenállni.) Nem is értem, miért az Írószövetségnek van SF-tagozata, és nem fordítva. Az S-ről: (provokáció) Az evolúcióelmélet az utóbbi 200 év legnagyobb tudományos blöffje. Tisztelem a tudósokat, amíg nem mennek át S-ből F-be, és nem mondják az F-et S-nek. Az F-ről: Vigyázz, még megtörténhet! Rólam: Csodaváró realista vagyok. A többit személyesen. Hogy mit keresek a Galaktikánál? Remélem, majd jó sokat! (Bocs, nem bírtam ellenállni...) [Elnézést a késésért, nagyon sok dolgom volt az elmúlt napokban. Épp leadjuk A rizset és a sót, majd beszámolok a munkálatokról. V.E.] Meet da Team IV. Kovács Tücsi MihályHiszem, hogy a jövő nem lesz olyan rossz, mint amilyennek várjuk, és tudom, hogy nem lesz olyan szép, mint amilyennek hisszük. Szeretem az emberiséget, de ki nem állhatok egyes embereket. Hiszek az alapvető értékekben, de tudom, nem mindig lehet ezek szerint élni. Nem szeretem a feketét, hiszek a fehérben, de az életben csak a szürke árnyalatai léteznek. Gyakran magamba fojtom a véleményem, de lehet, hogy könnyebb lenne egy puhább gerinccel. Vitában hol az egyik oldal mellett érvelek, hol a másik oldal mellett. Ilyenkor az ördög ügyvédje vagyok. Kerülöm a konfliktusokat és keresem a boldog pillanatokat. Szeretném jobbá tenni a világot, de a világ mintha nem akarna jobb lenni. Szeretném magam jobbá tenni, de ezzel még nehezebben megy, mint a világ. Bízom benne, hogy még nem vagyok túl életem felén, de néha kételkedem. Ez valószínűleg pillanatfüggő. Jobban szeretek olvasni, mint írni. Máskor fordítva látom. Ez valószínűleg pillanatfüggő. Nem szeretek írni, mert fejben már kész a mű. Innen előbányászni nyűg. Szeretek írni, mert a végén látom megszületni az álmom. Ez valószínűleg pillanatfüggő. Szeretem a magányt, és szeretem a nagy társaságot. Ez valószínűleg pillanatfüggő. Van, amikor hosszú idő alatt hozok meg egy döntést, van, amikor azonnal. Ez valószínűleg pillanatfüggő. Még nem döntöttem el, hogy egy pesszimista optimista vagyok, vagy egy optimista pesszimista. Ez valószínűleg pillanatfüggő. Úgy tűnik, pillanatfüggő vagyok. De ez valószínűleg pillanatfüggő. [Ezen a héten a Galaktika Magazin tudományos szerkesztőjéé volt a szó. Jövő héten Kuba Ilona, a Metropolis Media médiatanácsadója következik.] Meet da Team III. Elem neve: Hajdú Éva (alternatív elnevezés a Vid Eskin)Vegyjel: Hé Felfedezés dátuma, helye: 1986, Miskolc Galaktikus rendszerben elfoglalt helye: egy évig hivatalos Egyéb, majd hirtelen előlépett szerkesztővé. Ennek már két éve örül, ha jól számolja. További tulajdonságai: szublimációra sajnos nem képes, pedig sokszor próbált, főleg akkor, ha hibát követett el. Tud spontán öngyulladni, viszont remekül tud ilyen esetben magán mulatni. Felfedezése óta könyvrajongó és vágyik a tudásra, ezt a lelkesedést még a tanárai sem tudták belőle kinevelni, pedig próbálkoztak rendesen. Fiatal kora ellenére már kifejezett könyvtára van, a legkülönbözőbb témákban. Könyveken kívül is elég sok minden érdekli, szereti megismerni a világot, ennélfogva sok tevékenységbe belekap, majd vagy abbahagyja, vagy nem (így karatézott, táncolt, gitározott, rajzolt, illetőleg írt is). Nagy zenerajongó, a huszadik század nagyrészt minden modern irányzatában ismerős, viszont a halálmetál- és tücctüccrajongók kíméljék. Minthogy jelszava a Live fast, die young, ezért kitalálható, hogy a rock a mindene. Kezelése: ha jót akarunk magunknak, ne kérdezzük a XX. század irodalmáról, főleg ne Szabó Lőrincről, ekkor ugyanis felcsillan a szeme és félórás kiselőadásba kezd. Minthogy egyetemista volt (az ELTE-n végzett), ezért a szerkesztés is mint olyan, igen közel áll hozzá - erről se kérdezzük, mert rengeteget képes beszélni a különböző gondolatairól. (Ráadásul szerkesztéssel foglalkozó órákra is járt, borzalom!) Az ELTE-n kedvenc témája az irodalomelmélet és a XX. századi irodalom volt - ismételten figyelmeztetjük Önöket, hogy Gadamerről és Derridáról se nagyon érdeklődjenek, mert hamar tűzbe jön és ezáltal a közelében tartózkodó, gyulladásra hajlamos elemeket is könnyen felingerelheti. Filmrajongó, Japánt és a hozzá kapcsolódó kultúrkört imádja, aki szeretne minőségi animét nézni, az nyugodtan forduljon hozzá. Biztosra veszi, hogy már megint jó sokat elregélt eddigre, így valószínűleg ezt már senki sem olvassa el - aki azonban mégis, most megtudhatja, hogy a tárgyalt elem odáig van a finom borokért, azért pedig pláne, ha ismeretlen rajongói meghívják egy rozéra. Nem tartja valószínűnek, hogy ez bármikor is megtörténhet, de azért gondolta, beírja, hátha. Meet da Team II. Csordás Attila, alias tetsuoHa lehetett volna egy mondatban írni magamról, a kevenc idézetemmel éltem volna. "Én vagyok a tű a vénában." Mivel Vid sajnos hosszabb bemutatkozást kért, gondoltam, egyszerűbb, ha nem én írom, hanem átpasszolom a 3 hozzám legközelebb álló embernek, hogy írjanak rólam 5-5 mondatot, ami remélhetőleg se túl rövid, se túl hosszú nem lesz. A barátnőm, Viki kalligramja: Minden reggel ágyba hozza a kávét. Ki nem állhatja, ha nyomkodják a mitesszereit. Imád a vécén ülve hosszan olvasni. A barátom. Szeretem. A bátyám, Dávid mondatai: Hűséges, enyhén sznob, olykor felületesen ítélő, ám pozitív életszemléletű, kiváló önkifejezési készséggel (gyerekkori képzőművészeti, irodalmi, valamint zenei díjjal is) rendelkező, folyamatos fejlődésre hajlamos, újságíró olvasókat keres - közölhetné magáról valami hirdetőújság hasábjain. Ha lenne pszichoanalitikusa, így jellemezhetné: eléggé céltudatos, célratörő személyiség, ami - jónak nevezhető ítélőképességének köszönhetően - határozottan előnyös tulajdonsága, annak ellenére, hogy esetenként ez a minden áron megoldásra törekvés a hanyagság, igénytelenség, a túlzott leegyszerűsítés csapdájába vezetheti, ami azért veszélyes, mert egy hajrázós típussal állunk szemben, akit akkor kezdenek motiválni a határidők, amikor már szinte késő... Filozofikus szemszögből vizsgálva emberünket, mindenképp meg kell említenünk: Nem köti le a politika, a vagyonszerzés, az önámító spiritualizmus, egyszóval azok a dolgok, amik szarrá teszik ezt a világot. "Részeg vagyok és örökké szomjazom" - írható viszont le róla, amikor valami igazán érdekli: a scifi, a tudomány, a zene, a filmek, szóval a kultúra, amivel kapcsolatban megszállott gyűjtőként viseltetik, mind szellemi, mind fizikai formában. És mint (átvitt értelemben is) közeli rokona, le kell írnom róla, hogy fogékony az abszurd humorú, szürreális, groteszk, határokat feszegető, innovatív dolgok iránt az élet minden területén. A legjobb barátom, Kiss Balázs szerint: Nem fukarkodik, ha valami jót kell megosztani valakivel, legyen szó bármiről (még ha tudja is, hogy kedvenc könyveit nem látja viszont 1 évig). Megbízható. Remek humorérzéke jó ízléssel párosul, gyerekkori szobájában irodalmi remekművek, képzőművészeti albumok es alkotások mellett szinte minden megfordult már a bioszféra legkülönbözőbb elemeitől a kétes értékű politikai művekig. Ezekről, csakúgy mint bármilyen filozófiai kérdésről a végletekig lehet vele társalogni elfogulatlanul és nyitottan. Nem mániája a politika, amit igen nagyra értékelek manapság. Lehet kommentelni, de csak 5 mondattal :) --- [Minden héten közlünk egy olyan posztot, amelyben bemutatkoznak a kiadóhoz köthető személyek. E héten Csordás Attila, a kiadó marketinges guruja posztja olvasható. Jövő héten Hajdú Éva, azaz én következem. Addig is maradjanak velünk!] Meet da Team I. Burger IstvánElőször is nem szeretek magamról írni, mert rosszat nem tudok, az öndicséret viszont büdös... :o) A viccet félretéve: egy végletekig optimista arc vagyok, aki hisz az emberekben és a jóságban. Kedvenc könyveim: SnowCrash, Virágot Algernonnak, Pörgés, A lét elviselhetetlen könnyűsége, Parfüm, a Korbács, az Alapítvány trilógia, Micimackó és a Mennyei próféciák. Kedvenc filmjeim: Pengeélen, Mátrix 1, Ponyvaregény, Delicatessen, Brazil, Meztelen ebéd és a Krisztus utolsó megkísértése. Imádok utazni és a gesztenyepürét is szeretem, valamint a halakat és rákokat, no meg a puskaporszáraz vörösbort (Bock) és pezsgőt (Francois). A füstöt viszont kifejezetten utálom! Álmom, hogy egyszer legyen egy bábelhalam és beutazzam az egész világot. Titkos vágyam, hogy boldogan éljek, amíg meg nem halok, de inkább ne is haljak meg egyáltalán... A rossz hír az, hogy türelmetlen vagyok; a cserék, a Shorán (Lásd: Slonczewski: Ajtó az óceánra) azt javasolnák, hogy vegyem fel másodnévnek: István, a Türelmetlen. A jó hír, hogy már dolgozom rajta, talán egyszer meghaladom a másodnevem... Életfilozófiám, hogy semmi sem lehetetlen és amiben igazán hiszel, azt meg is tudod valósítani! Ilyen egyszerű! Így indult a Galaktika és így élem az életem. --- [Vid.Eskin megj.: a mai naptól kezdve minden héten bemutatunk egy-egy tagot a szerkesztőségből, szigorúan ábécésorrendben. Mai napon, elsőként a Galaktika Magazin alapítója és főszerkesztője, Burger István ragadta magához a szót, jövő héten Csordás Attila következik. Addig is: maradjanak velünk!] |
A Metropolis Media hivatalos blogja, amin bármit megtalálhatsz, ami a Galaktikával, a GFK-val és a Metropolis Könyvekkel kapcsolatos.KeresésKategóriákArchívum
Utolsó kommentek
|
Kedves Olvasóink, örömmel jelenthetem, hogy Viki után ismét új tagokkal bővültünk... Ma Lilla mutatkozik be, aki szintén a gyakornoki életet próbálgatja nálunk.:) 
