Honnan jött az édentől Nyugatra ihlete?

Kivételesen, pontosan tudom, hogy honnan jött a regényhez az ötlet… Egy dinoszauruszokról szóló műsort néztem, s volt benne egy kanadai antropológus, aki modellezte, hogy hogyan nézne ki egy intelligens dinoszaurusz. És ez volt az. S bár később Jack Cohen kifejtette, hogy ez teljesen képtelenség, mégis gondolataimban maradt az intelligens dinoszaurusz ötlete: tegyük fel, hogy elképzelhető, hogy voltak ilyen lények. S tegyük fel, hogy még ma is léteznek egy az emberiséggel párhuzamos világban… És már meg is született az alapötlet.
Találtam pár irodalmat, elméletet erről, de megdöbbentő módon fikciós irodalmat sehol. Erős és jó ötletnek éreztem, s nem akartam egyetlen könyvbe belesűríteni. Időt akartam fordítani egy valós, dinoszauruszokból álló világra.

A kutatásokról...

Ez egy visszatérő dolog: mindig ügyelek arra, hogy bármilyen apró dolog, ami kutatható, annak utána is nézek, ez így volt a Planet of the Damned esetében a kölcsönös szimbiózissal. Az Édentől Nyugatra esetében volt pár évem, így a kellő nergiát (és péénzt) belefektetve kezdtem kutatni. Felvettem a kapcsolatot Tom Shippey nyelvésszel és történésszel, Jack Cohen biológussal, Leon Stover antropológussal és sinológussal, John R. Pierce-szel a Bell Labs-tól, aki egy régi SF rajongó barátom.

Az elején egy teljes világképet próbáltam felépíteni. Ehhez adott ötletet John R. Pierce: az Astoundingban egy történet olyan repülőről ír, mely magát szárnyai csapkodásával tartják levegőben: biológiai úton előállított, mesterséges izomszerű technikával erősített építmény volt ez. S ez adta a biológiai technikákhoz vezető lökést – a Yilanék technológiájához.
Eleinte rengeteg időt töltöttem John R. Pierce-szel, aki mérnök és fizikus is: dolgozott még a háborúban a radar fejlesztésében, s sci-fiket is írt JJ Coupling néven, egy nagyon kedves és rendes fickó. Majd találkoztam Leon Stoverrel, aki a vadászó-gyűjtögető életmódot részletezte.
Nyomokat gyűjtöttem. Egy év sem telt el, de már több, mint 30 ezer szavam, feljegyzésem gyűlt össze, s a cselekmény felvázolása ekkor még sehol sem volt.    Kialakult némi elképzelésem a világunk fejlődéséről, s mikor elkezdtem írni a regényt, ezt az elképzelést fordítottam meg 180 fokban…
És utoljára beszéltem Robert Myers filozófussal. Már a második könyvemnél jártam, mikor őt felkerestem (természetesen ő is sci-fi rajongó) Kaliforniában.

Az ismeretek megszerzése persze nem elég a történethez. Minden gondolatomat átvette ez a világ, elképzeltem, hogy milyen lehet ott élni.
Először is itt vannak a békák… a hím békák tojásaikat a hátukon hordozzák, úgy vigyáznak rájuk: s nem eszik addig, amíg ki nem kelnek a tojások. Hímek és nőstények nem éppen egyenrangúak  itt. Persze felkészültem a feminista támadásokra is: miszerint a nőket igazi gonosztevőknek állítom be. De ez nem igaz, hiszen az emberi világgal és természettel egy teljesen ellenkező világot állítottam fel. Két különálló, elhatárolt és minden rszletében különböző világot állítottam egymással szembe, melyeken át ível egy szereplő, Kerrick sorsa.
(Később persze ezzel kapcsolatban plágiummal vádoltak –  Natty Bumppo – de, ez nonszen. Logikusan következett a történetből, hogy kell valami összekötő kapocs a két világhoz.)

[folyt köv.]