Harry Harrison 1984-es regénye. Folytatásai Winter in Eden és a Return to Eden. A fülszövegből ismert az alapszitu: a 65 millió évvel ezelőtti aszteroida nem pusztítja ki a dinoszauruszokat. Így szabad az út egy intelligens dinofaj létrejötte előtt, ez a mosasaur törzs (bár ezt a fajt nem dinoszauruszként, hanem egy különleges hüllőfajként tartják számon, vagyis a Yilane nem dino-emberek, hanem gyík-emberek).
Tehát ezek a Yilaneként ismert gyíkszerű emberek/emberszerű gyíkok lesznek a domináns egyedek a bolygó legtöbb részén. Azonban a fejlődési folyamat során a két Amerikai kontinens mentes maradt ezektől a lényektől. Így az emberiség ott (és csak ott) alakult ki, s a regény kezdetére már elértek egy késő kőkorszaki szintű technológiát és kultúrát.

Ezzel szemben a Yilane egy igen fejlett társadalom, mely elsősorban a biológiai tudományokkal, főleg géntechnológiával foglalkozik: szinte minden tárgy, használati eszközük „módosított életforma”. Hajóik eredetileg tintahalak, tengeralattjáróik ichthyosaurusok (itt uruketosnak nevezik, delfin és hal kereszteződésére emlékeztető őshüllő) és a fegyvereik is monitor gyíkok, melyeknek lövedéke túlnyomásos gáz. Matriarchális társadalomban élnek: a nőstények ellenőrzése alatt van a politikai, katonai, tudományos és kulturális élet, elkülönítve a másik nem tagjait. A hímek elsősorban költők, kézművesek, tompa, elkényeztetett életmódban élnek, de nagyon óvatosak a nőkkel, mert a megismételt, többszöri párosodás halálos számukra. Nyelvük összetett, hangok és testük mozgása is szerepet játszik benne, sőt a „nők” körében társadalmi helyzetük, rangjuk függ attól, hogy mennyire sajátították el a nyelvet.

A faj új forrásokat és területeket keres, s így jutnak el az amerikai kontinensre (bár hüllők révén a szubtrópusi, trópusi területeket kedvelik). Az emberekkel is találkoznak, de nem tekintik őket többnek az állatoknál. Az emberi faj viszont retteg az idegenektől (mint mindentől, ami új és idegen). Harrison rengeteg időt töltött a Yinalék társadalmának felépítésével, nyelvük megalkotásával. Ez a közösség hidegvérűségük pszichológiájára támaszkodik, s kellően negatív szereplők, hogy az ellenkező oldalra álljunk.

Központi karakter Vainté, az ambiciózus Yinalé és Kerrick, egy „ustouzou” (Yilané emlős), akit még fiúként fogtak el, s tettek Yinalévé, de elmenekül, hogy csatlakozzon saját népéhez. A két faj között elkerülhetetlen az ellenségeskedés.
A regény következő részében (Winter in Eden) a hüllő-nép az emberi fajt használja ki, s Kerrick, az emberiség, végső ellenállásba kezd.

[Holnap jön egy interjú - fordítás]