A Galaktika decemberi számában Kuczka Péterre emlékezhetünk meg. 1923-ban született, s immáron tíz éve hunyt el (holnap lesz a kerek évforduló). A magazinban Szentmihályi Szabó Péter és S. Sárdi Margit emlékezik róla, ill. Csordás Attila készített interjút Kuczka Péter unokájával, továbbá két rövidke írás olvasható tőle.
„Ő maga alig alkotott SF műveket,; az ő alkotása a magyar SF fölvirágzása volt.” (Galaktika 237, Kuczka Péter, A magyar sci-fi atya, S. Sárdi Margit)
„Nézzük csak, hogy a hősök, a hozzánk annyira hasonló és tőlünk mégis annyira különböző hősök hogyan oldják meg a mi gondjainkat, hogyan válaszolnak a mi kérdéseinkre.
Higgyük el: a science fiction azt akarja bizonyítani – és jó alkotásokkal bizonyítja is –, hogy vannak értelmes élőlények a világban, és ezek az értelmes élőlények mi vagyunk.” (Galaktika 2, Kozmikus találkozások)
A sci-fi szemében „egy irodalmi és művészeti szemlélet, amelyet szenvedélyes érdeklődés, sok tudás és ismeret, rengeteg ráfordított energia és idő vesz körül, s amely századunk kultúrájának egyik megkerülhetetlen jelensége, most ismeri fel, hogy örököse az emberiség nagy hagyományainak, és hordozója az emberi reménynek…” (Galaktika 2, EUROCON 1.)

Író, fordító, szerkesztő, irodalmár. A haza (igényes) sci-fi irodalom megjelenését köszönhetjük neki, a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozat és a Galaktika született meg általa. Részletes(ebb)en az Enciklopédia Galaktikán és a MEK-en.