« 2012 Lovas Lajos »

Harmadik évad, második rész: Clive Barker interjú, Abarat - Varázsórák, véres éjek

Az Abarat könyvek merőben eltérnek eddigi írásaidtól. Mi késztetett arra, hogy erre az útra lépj rá, mi ihletett?
Gyerekként nagyon sok fantasyt olvastam – bár így visszagondolva akkor még nem fantasynak hívták – CS Lewis Narnia Krónikáit, JRR Tolkien A gyűrűk urát, és még sok más hasonlót: Kenneth Graham, JM Barry, Lewis Carroll is ide tartoznak. Mindenképpen megemlítendő egy sokkal korábban élt „fantaszta”, William Blake is, aki egyszer azt mondta, hogy „az ember saját törvényeinek rabszolgája, vagy egy másik emberé”. Azt hiszem ezek az írók megalkották saját törvényeiket, egy olyan új, alternatív világot, ahol mások a szabályok, az őrület, a csoda, a bizarr dolgok világa ez. Mindig is szerettem volna úgy és olyan világot teremteni, mint Lewisé vagy Tolkiené a fiatalabb közönség számára.

A történet vagy a képzelet, a művészi képek álltak össze előbb?
A „művészet”. Ahogy Michael Crichton írta a Jurassic Parkban, hogy az élet mindig megtalálja a maga útját, úgy az álmok, a képzelet is. Mielőtt irodalmi formát öltött volna, a tudatom legmélyéről először olajfestményen tárult fel ez a világ. Már a festés elején megmutatkozott, hogy egy különleges képpel lesz dolgom, olyannal, ami eddig még egyik festményemhez sem volt hasonlítható. Csak lassan fogtam fel – lassan is haladtam vele –, hogy egy egész, különálló világ lesz belőle.
A kép két évvel az előtt készült, mielőtt komolyan elgondolkoztam volna egy összefüggő (irodalmi) történeten. Még főhős, főhősnő sem volt. Egyszerűen csak festettem, s nem hagytam figyelmen kívül Paul Klee-t, aki egyszer azt mondta „a rajzolás a vonalak sétáltatása”, nem én kerülök a vászonra, hanem a gondolataim az ecseten és a színeken keresztül, egyikből születi a másik.

Abaraton van kedvenc szigete?

Két kedvenc szigetem is van. Az egyik Odom's Spire, a 25. órában álló sziget - mintegy az időn kívüli hely. Ez mindennek a mozgatórúgója. Az ember találkozhat önmagával, gyerekként, idősként, másik nem képében. A mágia és az átalakulás helye ez. A másik az az Éjfél, vagy Gorgosszium, Kremátor Kristóf "otthona". A gonosz sötét világa ez, ahol minden halloweeni szörnyűség létezik. Olyan hely ez, mely kedvenc (a középkorban élő festők, főleg Heironymus Bosch) festőimnek képeihez hasonlatos.



Forrás

Írta: a_liz | Időpont: 2009. dec. 2. 2009. dec. 2. 6:10 Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Íródüsszeia

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

A Metropolis Media hivatalos blogja, amin bármit megtalálhatsz, ami a Galaktikával, a GFK-val és a Metropolis Könyvekkel kapcsolatos.