Clive Barker, a magyarul is megjelent Abarat sorozat (Abarat, Abarat - Varázsórák, véres éjek) szerzője. 1952-ben született, angol író és rendező.

Liverpool közelében született és tanult. Az egyetemen angol irodalmat és filozófiát hallgatott, majd Londonba költözött. Itt színdarabokon dolgozott, írta, rendezte és játszott is bennük. Már ezekben a kori munkáiban jelentkeznek a későbbi írásira jellemző horrorisztikus, fantasztikus olykor erotikus motívumok. Pár darab: History of the Devil, Frankenstein in Love, Subtle Bodies, The Secret Life of Cartoons, és kedvenc festőjéről, Goyáról szóló darab is ide sorolható, a Colossus. Később nyomtatásban is megjelent három színműve, a kötet összefoglaló elnevezése az Incarnations (The History of the Devil, Frankenstein In Love, Colossus).

Húszas éveinek végén, a színház után irodalmi mondanivalója és stílusa a novellákon keresztül kezdett el áttörni, ezek a kezdeti írások először majd csak a Books of Blood 1-3 kötetében jelentek meg nyomtatásban. Szerény sikereket ért el az Egyesült Királyságban, de első regényét, mely Amerikában is megjelent, az olvasók és kritikusok is felfedezték, ez volt a Kárhozat (The Damnation Game, 1985). Ezek után megjelent a Books of Blood következő kötetei (4-6), amiket Amerikában is kiadtak, de más címmel: The Inhuman Condition, In the Flesh, és Az éjszaka gyermekei (Cabal,1988). „Divatos”, visszatérő elem írásaiban a párhuzamos valóság, rejtett dimenziók világa. Saját maga „dark fantasyként” jellemzi írói stílusát, műveit. S gyakran szándékosan elmossa a bináris ellentétek határvonalait, a jó és rossz, menny és pokol között.

1987-ben, miután két történetét is filmre vitték (Rawhead Rex, 1985; Transmutations, 1987) – neki nem tetsző módon –, úgy döntött, ő maga is filmrendezésbe kezd. (Bár már korábban, a hetvenes évek közepén is rendezett filmet, a The Forbiddent és a Salomet, de szürrealista elemeivel a kísérleti filmek szintjén maradtak) Az eredmény a Hellraiser lett (1987), mely a The Hellbound Heart c. történeten alapult. A film körül igazi kultusz alakult ki, számos képregényt is megihletett, sőt folytatását is elkészítették: Hellbound: Hellraiser 2 (rend.: Tony Randal), Hellraiser III: Hell on Earth (rend.: Tony Hickox) és a Hellraiser: Bloodline. Majd újból rendezésbe fogott, ezúttal Az éjszaka gyermekeit (Cabal,1988) vitte vászonra Nightbreed címmel (1990, ezt sokan bukásnak tartották).
A Korbács (1987, Weaveworld) és a Hírvivő/Végső felvonás (1989, The Great and Secret Show) regényei után több, az íróhoz kapcsolódó publikáció jelent meg. A "Tapping the Vein" novelláin alapuló grafikai munkák, illusztrációk láttak napvilágot és két nagyobb kötet foglalja össze képi-művészi munkáját a Clive Barker: Illustrator, Volume I és II –ben.

Ezt egy fantasztikus történet, az Imajica követte (1991), majd egy illusztrált mese következett, Az öröklét tolvaja (1992, The Thief of Always). Clive főproducere lesz a Candyman című filmnek (1992, ren.: Bernard Rose), mely a The Forbidden  c. írásán alapult, s adta a film folytatását is, a Candyman 2: Farewell to the Flesh-t (rend.: Bill Condon).

A kilencvenes évek végén jelent meg a Galilee (1998), Everville (1994), a The Great and Secret Show folytatása, és a Sacrament (1996), „dark fantasy” minden korosztálynak. Legutóbbi filmes projektjei a Lord of Illusions (1995) és a Tortured Souls: Animae Damnatae (2009), melyet ő írt, rendezett és társ-producerként tevékenykedett. Tervei között szerepelt egy animációs film Az öröklét tolvajából, egy mini sorozat a Korbácsból, és egy PC játék, az Extosphere.

2002-ben jelent meg a nagysikerű Abarat c. sorozatának első kötete. A Disney-vel karöltve szerették volna a sorozatot filmre vinni, de ez sajnos (még?) nem valósult meg.

Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él, s számos dologgal foglalkozik, de igazi nagy szerelme az írás és a könyvek maradtak. Ihletőinek mondja Edgar Allan Poe, Ray Bradbury, Herman Meville, William Blake, Will Burroughs, Arthur Machen és az Ó- és Újszövetséget.

Magáról írta: "Művészi lelkesedésem eredete a képzelőerőben van. Könyveim, filmjeim, rajzaim, színdarabjaim eltérő témákat és tartalmakat mutathatnak, mégis ugyan azt a tájat térképezik fel. A világ inspirál, s a tudatalattimban megbújó képek, történetek törnek fel műveimben, amiben a mélyben megbújó énem fejeződik ki.

Jungiánus vagyok (és nem freudi). Szerintem a kollektív tudattalan – egyfajta gyűjtőmedencéjeként a történeteknek és képeknek, melyet az emberiség generációról generációra átörökít – létezik, s a művész egy olyan egyedülálló helyzetben van, hogy fantáziáján át a tudattalanjából tehetségesen mutatkozik meg a kor emberének érzései, félelmei, gondjai.

Többször említettem már, hogy az ember életének egyharmadát alvással tölti. Ekkor, álmainkban dolgozzuk fel reményeinket, félelmeinket. S ez egy olyan tulajdonság, mely csak az emberre jellemző. Fantasztikumaimmal csupán szeretném megérttetni az emberekkel saját álmaikat, s hogy minden ember közös belső intimitása ez."

Írói, színházi, filmes, képzőművészeti és képregényes pályája igen gazdag és sokrétű. Van mit mondania és van róla mit mondani.

Források: innen, meg innen.