A blog kezdetekor sem hagytuk békén Képes Gábort, most sem hagyjuk őt nyugodtan szerkesztgetni. Éppen befejezte a Majipoor krónikáit, szóval lecsaptam rá és a a könyvről faggattam. Mivel szívesen válaszolt, itt az eredmény, ez úton is köszönet, hála, tisztelet neki.

Bevallom, amikor az első kötet, a Lord Valentine kastélya szerkesztését elvállaltam, voltak titkolt kételyeim, hogy a korábban már egyszer magyarul publikált, különös sci-fi elemekkel gazdagított fantasy milyen fogadtatásra talál majd 2009 Magyarországán. Nemes István leleményes és remek fordításában, jelentős javításokkal jelentettük meg a könyvet. A Lord Valentine kastélya magában sem lenne elhanyagolandó munka, de igazán a folytatásai, a körülötte kialakuló, a szerző által nagy gonddal és érezhető élvezettel kidolgozott világ teszi értékessé. Ezért is számítok nagy sikerre, az olvasók örömére a most megjelenő Majipoor krónikái kapcsán.

E kötet a legendateremtés, a meglévő „alapanyag” kimunkálásának ragyogó példája, amelyet immár Juhász Viktor fordított le Nemes István alkotásának méltó folytatójaként. A szellemes és izgalmas angol szöveg hiteles és gördülékeny magyar interpretációja jelenik meg most: egy olyan nagyon változatos elbeszélésgyűjtemény, amely a Majipoor világa iránt érdeklődő „újoncok” és Lord Valentine kastélyának régi hívei számára is izgalmas lesz. E könyvben érthetőbben és szervesebben jelennek meg a világ sf-elemei, a vén Földről elszármazott emberiség és az idegen civilizációk egymásra hatása, egészen az egyéni kapcsolatok, így a szerelem és a szexuális vonzalom szintjéig. Az ezzel kapcsolatos fejezetek felemelő olvasmányok, és sokat elárulnak Silverberg emberképéről, érzelemdús és filozofikusan befogadó humánumáról.

A fejezetek a gigantikusnak ábrázolt bolygó történetéről, a történelmi alakok motivációiról szólnak, tekinthetőek példázatoknak is, melyek a jövőt, s egy kedves és fontos szereplő jellemét formálják. Tanmesék, de – szokásosan unalmas – erkölcsi okfejtések helyett fülledt, életteli, kalandos formában, az első kötetben megszokott archaizáló és utópikus társadalomképpel, minden érzékletre hatóan teljes kidolgozottsággal. Örömmel fedezzük fel benne az első kötetben megismert helyeket, szereplőket, tájakat, s még nagyobb örömmel a történetek játékosságát, humorát. Az elbeszélésfüzér egyébként is közelebb áll a mai olvasó szokásaihoz, s aki végigizgulja a fejezeteket, biztosan nem fogja megbánni, hogy bepillantást nyerhetett ebbe az idegen-ismerős világba. Talán idehaza, a vén Földön is megszívlelendő erkölcsi útmutatással gazdagodik.

Aki a kilencvenes években volt kamasz, érteni fogja, amit írok: a Majipoor krónikáinak élménye ahhoz hasonlatos, amikor az olvasó Mos Eisley kocsmája törzsvendégeinek sztorijaiból ismerte meg az univerzum nagy meséjét. Majipoor krónikáinak szereplői viszont valamiképpen mind kivételes személyiségek.

A szerkesztő munkája kissé hálátlan, hiszen a fordító által szakmai-nyelvi értelemben nagy odafigyeléssel elkészített, de még nyers, rendezetlen, fésületlen szöveget több fázison át hozza nyomdakész állapotba, a sorozatszerkesztővel, az irodalmi szerkesztővel, a tördelőszerkesztővel való együttműködésben. Egy-egy fázis során olykor százas nagyságrendben is sikerül kigyomlálni olyan apró hibákat, amelyeket a cselekmény után loholó olvasó talán észre sem venne, de a szigorú olvasó egészen biztosan észrevesz. Ahogy észre fogja venni azt is, ami – már csak az irodalmi szövegek rejtélyes matematikai törvényszerűségei révén is – óhatatlanul benne marad. A hibáért mindenképpen a szerkesztő lesz a felelős, míg az erényekért a szerzőt és a fordítót dicsérik. Ez így van rendjén, én pedig örömmel gondoztam ezt a kivételesen jó könyvet, amely – érzésem szerint – a kiadó egyik legjobb választása a 2009-es évben. Nem zsonglőrködés, hanem látomásos telitalálat.

Képes Gábor

A könyv tartalmáról már röviden beszámoltunk Itt. Hamarosan (nagyon úgy néz ki, hogy hétfőn) érkezik a könyv!