A szerkesztőségben többeket zaklatok, hogy áruljanak nekem el egy-két titkot... a héten Csordás Attilának esett meg rajtam a szíve, ezúton is köszönöm!

Milyen története van "interjú-készítő életednek"? Mióta csinálod (ez hány írót jelent)?

Már az egyetemen is készítettem párat, de munkaként a Duna TV-ben kezdtem interjúzni. Mivel ott volt egy műsorvezető a magyar interjúk elkészítésére (a kiváló, Kazinczy-díjas Gaál Zoltán), én csak az angol interjúkat csináltam, kizárólag személyesen, többnyire fesztiválokon, rendezvényeken, esetleg egyes beruházások kapcsán. Írókkal a Galaktikában kezdtem interjúzni, Farkas [Schittler Farkas, terjesztésvezető] ötlete volt, hogy mi lenne, ha Robert Ferrigno, Ima egy bérgyilkosért című regényéhez csinálnánk egy interjút, és mivel akkor épp én voltam kéznél, aki csinált is már ilyesmit, rám esett a választás, innentől már nem volt megállás [Galaktika, 217].

Eddig 16 íróval, 3 tudóssal, 1 űrhajóssal, és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság ügyvezetőjével, Alföldi Istvánnal készült beszélgetésem. Emelett azért készítek máshová is interjúkat, a már említett NJSZT-nek pl. a Digitális Esélyegyenlőségről forgattam filmet jó sok beszélgetéssel, de csináltam már interjút a Discovery-nek is, nemrégiben pedig a Filmvilágban jelent meg egy interjúm Hatvani Balázzsal, a Sorsvonalak című film rendezőjével. 

 
Tapasztalat az írókról? Biztos vannak nehezebb lépései, árnyoldalai is ennek...halljuk...

A magyar szerzőkkel könyebb helyzetben vagyok, mivel személyesen is ismerem őket, így egyszerűbb kérdéseket írni hozzájuk. Egyedül Antal Józseffel voltam bajban, mivel egy héten belül kellett interjút csinálnom vele a Galaktikába [235], és Justitia könyvbemutatót tartanunk az Alexandrában, így kétszer annyi, viszonylag értelmes kérdést kellett összeállítanom hozzá:) 

A legkészségesebb Jean-Claude Dunyach [Galaktika, 225]volt, aki amellett, hogy francia létére volt szíves angolul interjút adni, még egy csomó háttéranyagot is küldött magáról és a francia  SF-ről is. A legszimpatikusabbak még talán Miéville [Galaktika, 227], Lethem [Galaktika, 221], M. John Harrison [Galaktika, 226], Brin [Galaktika, 233] és persze Robert Charles Wilson [Galaktika, 229] voltak. Nagyon szeretem, ha valaki azt mondja, hogy általában már nem ad interjúkat, de most a kedvemért kivételt tesz:) (Mint pl. Jonathan Lethem)

Az árnyoldala a dolognak egyértelműen a lapzárta:) M. John Harrisonból tavaly, és Robert Silverbergből idén az utolsó pillanatban sikerült kiverni a válaszokat. A kedvecem még az, amikor felteszek egy három mondatos kérdést, a válasz pedig egy yes, vagy no. Nos, ezek nem kerülnek bele a nyomtatott változatba....

Utánaolvasol-e, mennyit, miket (mielőtt felteszed nekik életük legnagyobb kérdéseit)?

Hogyne, ez alap. Enélkül szerintem nincs értelme interjút csinálni. Azért ez a Galaktika, nem a Story Magazin. Általában egy-egy könyv alapján készítem az interjúkat, úgyhogy természetesen az adott köteteket elolvasom, sokszor mást is a szerzőtől, és persze készülök magából az íróból is. Amint már említettem, magyar szerzőknél könnyebb a  dolgom...

A következő számban Silverberget faggatod...hogyan sikerült megtalálni őt, kicsikarni belőle a lehetőséget? Tapasztalat?

Kontaktot Attila adott hozzá [Németh Attila, irodalmi szerkesztőnk], Silverberget elsősorban a Majipoor-ciklus nyitánya, a Lord Valentine kastélya kapcsán faggattam. Mivel szinte folyamatosan utazik, nehéz elérni, de azért az idők során én is kitanultam ám egy-két trükköt, hogyan sajtoljam ki az emberekből az interjúkat:) Silverberg tapasztalt, vén róka, engem igazán az lepett meg az interjúban, hogy (SPOLIER) nem ír több regényt.

Hallottam már, hogy F. Pohl interjúdra vagy a legbüszkébb (én már tudom miért)...de osszuk meg mással is ezt a kincset:)

Nos, ennek több oka is van. Nem tudom, ki hogy van vele, de én annak idején szinte áhítattal olvastam az Átjárót, szerintem az SF maradandó klasszikusa, és akkor az életműve többi részéről még nem is beszéltünk. Pohl szerintem élő legenda (nyugodtan mondhatná magáról, hogy legenda vagyok:)). Számomra nagy élmény volt egy ilyen emberrel interjút készíteni.
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy pont akkoriban mondta Attila, hogy sok külföldi SF magazinos ismerőse panaszkodott neki, hogy Pohl már nem ad interjúkat. Nekem sem volt könnyű kicsikarni, csak több körben ment, de megoldottam. [Galaktika, 220]

Ki a következő áldozat? Milyen szempontok szerint választasz írót?

Több vasat is tartok a tűzbe, már vagy éve üldözöm Clive Barkert, lehet, hogy Uzseka Norbertnek köszönhetően magát William Gibsont is sikerül e-mail végre kapni, de nagyon szeretnék interjút készíteni Wolfgang Jeschkével és Kim Stanley Robinsonnal is (egyesek ígértek kontaktot hozzájuk:)).  Várhatóan  lesz még a közeljövőben Vlagyimir Vasziljev és Whitley Strieber interjú is. Igazán sajnálom, hogy John Wyndhammel és Clarke-kal  már nem beszélgethetek.

A szövegekből sokat meg kell húzni/átírni/újra interjúzni (mondjuk ha e-mailben kérdezel, többszöri levélváltás van, ui. telefonon/élőben)?

A praktikum okán többnyire mailben készülnek az interjúk, és többnyire csak húzni kell belőle, az Elisabetta Vernier interjú [Galaktika, 224] pl. kb háromszor olyan hosszú volt, mint ami végül megjelent.  Ez utóbbi egyébként megjelent olaszul is, büszke vagyok rá. Általában (ha már van címem), két körösek az interjúk, először megkérdezem, hogy szabad-e, aztán küldöm a kérdéseket (majd rosszabb esetben a noszogatásokat, hogy mikor lesz már kész). Interjú után ritkán maradunk kapcsolatban, bár Jonathan Lethemtől pl. most kaptam e-mailt az új könyvéről, a Chronic City-ről.

Valami egyéb, amit kihagytam, de kikívánkozna? Nem vagyok olyan tapasztalt mint egyesek:)...
Szerintem így szép és jó:) Köszi az interjút:)