2009. augusztus

« 2009. július 2009. szeptember »

GFK a szigeten

Az orosz sci-finek varázsa van. Aki nem hiszi, meggyőződhet róla megint. Arkagyij és Borisz Sztrugackij Lakott sziget című könyve hamarosan megjelenik a GFK sorozatban, jó pár nap, de aki nem bír várni, a film „elérhető” (egyelőre csak az internet adott áldások segítségével). A történet (más néven a Kammerer-trilógia) a filmben alig tér el a könyvétől. A film első része csak a könyv egy részét dolgozza fel azonos címen (Obitaemyy ostrov), sőt már folytatása is elkészült: Az összecsapás (Obitaemyy ostrov: Skhvatka).
A Sztrugackij fivéreket 2006-os Euroconon Európai SF Nagymester díjjal tüntették ki, de ha ez sem lenne elég bizonyíték az izgatott várakozásra, remélem elég emlékeztetőnek az, hogy ők írták a Piknik az Árokparton c. elkbeszélést, amit Tarkovszkij dolgozott fel a Stalkerban (1979).

A könyv már megrendelhető...
A filmekről részletesebb ismertető acélpatkány SF blogján található:
Lakott sziget
Lakott sziget: Az összecsapás

Érkezik a vonat 3D-ben, de hol a közönség?

Tudományos szerkesztőnk, Kovács "Tücsi" Mihály - tudomány és irodalom találkozásához híven - rajong a tudományos kütyükért, s a héten felvetett ötletétől megihletetten a 3D technika, mozik, filmek törtek át billentyűzetem gombjain.

 

Elolvasom »

Első évad, harmadik rész: Silverberg és Majipoor

Az emberiség megoldotta az űrutazás problémáját, s idővel újabb és újabb világok részévé vált. Ilyen Majipoor bolygója is, ahol az emberek mellett még számos faj él. De a „földies-emberi” élet nem hasonlít egy űrutazáskori 21. századi állapotra: nincsenek a bolygón csillagközi űrállomások, az emberek sok más fajjal együtt alkotják a majipoori lakosokat, színes világfaluhoz hasonlóan, ahol az őslakosok rezervátumokba szorultak.

Elolvasom »

Meet da Team XII.

Szegedi Gábor - tördelő szerkesztő

2007 óta a "Galaktikás könyvek" tördelő szerkesztője. 42 éves villamosmérnök. Korábban a Bíborhold/Holdtölte vezetője, a Mőbius SF kiadó főmunkatársa. A magyarországi RPG, CCG, Fantasy élet egyik meghatározó figurája.

Első évad, második rész: Robert Silverberg

Silverberg 1959-ben „visszavonul” a sci-fitől. Ennek ellenére a könyvek nem tűntek el az életéből: főleg antológiákba írt rövidebb novellákat, ill. utószókat regényekhez, távol maradt a sci-fi világától. Egyre több prózát írt, mint a Treasures Beneath the Sea –t 1960-ban, majd a Lost Cities and Vanished Civilizations-t 1962-ben. Silverberg nyereségesebb vizek felé evezett (ahogy ő emlegette): 1960 és ’70 között közel 70 könyve jelent meg, főleg kedvelt szakterületeiben alkotott, őstörténet, régészet, feltárások. Időközben nagy számban írt Don Elliot vagy Eliot néven „lightosabb” erotikus, pornográf témájú regényeket is.
Frederik Pohl, a Galaxy szerkesztője, győzte meg Silverberget, hogy térjen vissza a science-fictionhoz. Újabb történeteiben sokkal kidolgozottabbak a karakterek: a cselekmény mélyebb, a szereplők élethűbbek. Ihletet nem csak napjaink legsikeresebb SF íróitól kapott, hanem az ógörögöktől a modern művészekig, mindent saját személyiségéhez formált.

A hatvanas évek végére az író személyiségének sötét oldala mutatkozott meg, a történetekben a magány és az elszigeteltség érzése uralkodott. Megszabadult a heroikusság és boldog végkifejlet, a happy end szükségszerűségétől (ehhez hozzá járult a szerkesztők és olvasók ízlése is). Történeteinek „sötét íze” van, gyakran kétértelmű a végkifejlet. Témáival felszínre került a legtöbb történetben a transzcendencia: az ember földi élete tele van nyomorúsággal, ezért kell lennie egy alternatív, másik, jobb világnak is valahol.
Ekkor született az Éjszárnyak, Dying Inside, Üvegtorony, Downward to the Earth, The Book of Skulls, Shadrach in the Furnace. S ennek az időszaknak a termései hozták meg számára a díjakat is, például az Üvegtoronnyal vagy a Shadrach in the Furnace-val Nebula, Hugo és Locus SF díjakra jelölték, A Time of Changes pedig meghozta számára az első Nebula-díjat.
Azonban 1973 az ún. „kiégés” éve, kényszernek érezte az írást, hiábavaló erőfeszítésnek. Abbahagyta rövidebb történeteit, csupán néhány regényéhez fordult oda. A szerkesztők, rajongók kérései ellenére is visszavonultsága egészen 1978-ig tartott, amikor írás közben találta magát, s megszületett a Lord Valentine kastélya, a Majipoor történetek első része.
A ’80-’90-es évek munkáiról elmondható, hogy sokáig írta őket, de jóval kidolgozottabbak. Van azonban egy érdekes (és talán idegesítő) jellegzetesség is bennük: a szerelem egy szereplőjét sem kerüli el… Írásaiban nem a „legigazságosabb” a karakterekhez, hiszen bemutatja minden gondolataikat, életüket, motivációikat. Ez nem azt jelenti, hogy a történetek unalmasak lennének, sőt, sok konfliktus szerepel bennük, ami így válik többoldalúvá, s szereplői sem klisékből alkotott figurák, bábok.
Az 1980-as évek a személyes életében hoztak változásokat: elvált első feleségétől, majd feleségül vette az író Karen Habert. Néhány esetben dolgoztak is együtt, mint a The Mutant Season-ben, s néhány antológiát is szerkesztettek.
Ma San Franciscóban él feleségével. Legújabb publikációi novelláit tartalmazza (The Alien Years és The Longest Way Home), ill. a végleges Majipoor könyvek is megjelentek. Két nagy szerkesztése is volt az utóbbi időkben: Legends (fantasy) és a Far Horizons (SF). A legtöbb munkáját (a ’70-es évekből) most újra kiadják.

Így új kiadásban megvásárolható a Lord Valentine kastélya is a Galaktika boltban.

WorldCon 2009

    A mai napon veszi kezdetét a világ egyik legnagyobb non-profit rendezvénye, a World Science Fiction Society (WFSF), röviden a WorldCon.
Gyakorlatilag a fantasy és sci-fi műfajai versenghetnek a díjakért. Két rangosabb díjat is kiosztanak: a Hugo-díjat és a fiatal íróknak a Campbell-díjat. Idén Kanadában rendezik meg, tehát most Montreal, jövőre Melbourne, vagyis Ausztrália ad otthont az eseménynek (majd szeptemberben). S ha a technika ördöge is úgy akarja, akkor Németh Attila fog közvetíteni számunkra, hogy mi is történik ott…

Addig is a Hugo-díjra jelöltek listája itt.
Részletesebb készülődés: Attila blogján.

(A)czélos gőzös gépes krónikák, avagy steampunkos történetek II.

Kép a képről – könyvkritika 

    Gibson és Sterling közös regényét, A gépezetet tartják a steampunk megteremtőjének – hamisan, talán azért mert az egyik első olyan mű, melynek hangulatvilágában domináns az, amit oly egyértelműen lehet e kategóriába sorolni. De most minden kategorizálás nélkül lesz szó erről a gőzös gépes történetről.
Míg Gibson a Neurománcban fényéveket szaladt előre, A gépezetben a 19. századig ugrott vissza (A holnap tegnapja ehhez képest lassabb és kisebb ugrást jelentett), de nem elég az időutazás: a történelmet is megváltoztatta. Olyan gondolatkísérletről van itt szó, ahol a gőzzel hajtott gépek forradalma napjaink információs/elektronikai robbanásához hasonlítható. London bűze, füstje állandó fátyolként lebeg a városon, ahol vannak még lovas kocsik, de a szereplők már a Forma 1 steamváltozatos versenyére járnak, fogadnak – és gazdagodnak. Az angol fővárost uralma alá hajtotta Lord Charles Babbage – után szabadon: - számítógépei, s mindennek tetején Lord Byron „mellesleg költő”, az ipari radikális forradalom vezére „miniszterelnökösködik”.

Elolvasom »

Ki nyer ma?

Kwindu közkívánatára a Metropolis Media második féléves könyvkiadási terve: