« Íródüsszeia: új blogos opera A Hold az „értelem tündérmeséjében” »

Első évad, első rész: Robert Silverberg, kezdetek

A kezdet után rövidebb történeteit kezdték közölni az SF magazinok, egyre többet keresett írásaival, hamarosan a Hugo-díjat is elnyerte (a díjazottak közül a legfiatalabbként).
1955 nyarán, bár még tanult az egyetemen, egy olyan New York-i lakásba költözött, amely gyökeresen megváltoztatta az életét. Randall Garrett, egy elismert sci-fi író lett a szomszédja; Harlan Ellison, egy másik ígéretes fiatal tehetség szintén abban az épületben lakott. Garrett bevezette Silverberget a legkiválóbb szerkesztők körébe, sok munkán közösen dolgoztak, ilyenkor gyakran használták a „Robert Randall” nevet. Három történetet együtt írtak (The Chosen People, The Promised Land, False Prophet), ami az 1957-es The Shrouded Planet című regényt adta.

Az együttműködésükön túl, Silverberg sok saját történetet is írt, nagyon sokszor álnéven. Így született meg például David Osborne, Ivar Jorgenson, Calvin M. Knox. Meg volt az a képessége, hogy szerkesztői kérésre, meghatározott téma vagy hosszúság alapján akár egy nap alatt megírja a kért történetet. Valószínűleg a kortárs írók problémái, az attól való félelem motiválta: nagyszerű tehetségek, de képtelenek csak az írásból megélni. 1957 és ’59 között (különböző álneveken) több mint 220 rövidebb írást publikált és 11 regényt, van, amelyiknek még sohasem volt utánnyomása. Sok „műfajban” otthonosan mozgott, ideértve a misztikumot, westernt és erotikát.

Időközben az eladások rabjává vált, vagyis a legjobbat próbálta kihozni magából. Az írás lett a hivatása. Megírta, amiről úgy gondolta, hogy a piacon igény lehet rá, ráadásul elég gyorsan és jól dolgozott ahhoz, hogy kelendő legyen...