|
|
Steampunk
A cyberpunk, avagy némethattillásan kiberpunk egy „vadhajtásaként” emlegetett változata a steampunk, a ’gőzpunk’. A netes (leginkább wikipédiás) fogalmak helyett (film- és könyv) címekkel rugaszkodom neki elsőre, hogy mit is jelent: Vadiúj Vadnyugat, Tökéletes trükk, 80 nap alatt a A SP Alkotók esztétikája a viktoriánus korszakból ered, vegyülve az ipari forradalom éltetésével, sőt továbbgondolásával, amolyan alternatív múltként, jelenként, jövőként. A 19. század technikája (steam) találkozott (na nem a boncasztalon) a 20. század végi ember életérzésével, világlátásával (punk). Így sikerült Will Smith-nek egy óriási pók-géppel harcolnia, vagy Hugh Jackmannek önmagát sokszorosítania egy rejtélyes masina segítségével, vagy… Az alapító atyák a nyolcvanas években léptek fel: K.W. Jeter, Tim Powers, James Blaylock. Eredetileg e három szerzőt (akik a nyolcvanas években a Philip K. Dick baráti kör tagjai voltak) a Corgi kiadó szerződtette, hogy Arthur király legendáját ültessék át más-más történeti korszakokba, bár ebből nem lett semmi, pontosabban lett, de más: ezek az írók számítanak a steampunk megteremtőinek. K. W. Jeter kezdeményezte az elnevezést is.
Azonban a legismertebb regény, A gépezet (The Difference Engine), mely az SF két klasszikusa, William Gibson és Bruce Sterling tollából jött létre. Sok műfajt megihletett, a képregényektől a számítógépes játékok, divat, sőt a blogok világáig. (Utóbbihoz egy kis magyarázat: ezek a „second life” blogok, ahol virtuális énünk steampunk élete elevenedik meg. Vannak instrukciós oldalak, amelyekből megtudhatjuk, hogyan kell korabeli gépeket építeni, rajzolni. Páldául itt megtudható a steampunk nevünk – személy szerint Persephone Lisney lennék…)
Na de, miért is foglalkozok ezzel a témával, ez a rejtély az egészben…majd kiderül;) Idővel teljes gőzzel sorra kerülnek könyvek, filmek, képzőművészet, és minden más… Áttekintés a könyvpiacon reloaded...avagy a Libri s(z)aga kénköves?
SF Újabb szülés: arnyvilag.freeblog.huNapokban útjára indult a sötét oldal internetes megvalósulása, (béna szóvicc félre:) Gibson Árnyvilágáról van szó. A nagy népszerűségnek köszönhetően még egy blog is született – ahol sok érdekesség tudható meg a könyvről, az íróról, sok-sok információmennyiség szakadhat az olvasóra, ha hagyja...Olvasóköszöntő: Üdv az olvasónak! Ez a blog William Gibson amerikai-kanadai író Árnyvilág (Spook Country) című regényének magyar kiadásához és a regény minden érdeklődő olvasója számára – azaz nektek – készül(t). Elsősorban azért csináljuk, hogy megosszuk veletek azokat a háttérinformációkat, érdekességeket, amelyek a könyvekben rendszerint lábjegyzet vagy kislexikon formájában szoktak helyet kapni. Több ok miatt mi viszont ezúttal a blog mellett döntöttünk :) Az összegyűlt jegyzeteket már javában blogosítjuk, ne menjetek sehová :) Megtetszett, megveszem Megtetszett, rámegyek Kezdetek kezdete: Az átlátszó társadalom
Kezdetben vala, hogy Csordás Attila bevezetett a Metropolis galaktikájába, s éppen akkoriban jelent meg David Brin Dettó című regénye (amit csak nagy szeretettel tudunk ajánlani mindenkinek és kedvezményesen megvásárolható a Galaktika boltban). Szó szót követett, s bár nem a hetedik napon, de történt az, hogy lefordítatott egy rövidke történet, hát íme…
Két város meséje következik. Városok a közeljövőből, mondjuk mától 20 évre.
Első látásra ezek a közeljövőbeli törvényhatóságok meglehetősen hasonlóak. Mindkét város káprázatosan fejlett technológiával bír, különösen az elektronikus média területén. Mindkettőben a megszokott városi bizonytalanságtól és hanyatlástól szenvednek. Ha van is fejlődés az emberi problémák megoldását illetően, az csak fokozatosan valósul meg. Néhány gyerek iskolázottabb lehet. A levegő tisztábbá válhat. Az emberek azonban még ilyenkor is aggódnának a túlnépesedés, a környezet és a következő nemzetközi válság miatt. Ezek a problémák érdektelenek itt, ha tudomásul vesszük, hogy ez a két 21. századi város radikálisan más. Szembetűnően különböznek bármelyik ’90-es évekbeli várostól. Az utcai bűnözés szinte teljesen eltűnt a két településből. De ez csak egy tünet, következmény.
Az igazi változás minden egyes lámpaoszlopról, háztetőről és utcai tábláról bámul lefelé. Apró kamerák, melyek pásztáznak körbe, figyelik a forgalmat és a gyalogosokat, mindent ellenőrzés alatt tartanak.
Orwelli lidércnyomás lenne? A rablótámadások megszüntetésével a városlakók megalakították volna Sztálin disztópiáját? Lássuk az Első számú várost.
Meet da Team IX.
Galaktikás születésem előtt – közhelyekkel élve – az otthon melegében és az iskola padjaiban vegetáltam, és próbáltam öntudatomra ébredni. Áprilisban pottyantott a gólya a szerkesztőségbe, azóta megtanultam ott „járni”, most a MMK nyelvét igyekszem elsajátítani, segítek, ahol lehet – magyarul „mindenes vagyok”. Illene bemutatkoznom, de rövid „pályafutásom” során, ami én lettem, ami most vagyok, azt nagyon kevésnek érzem. Vannak mániáim, vannak elveim, hiszek, de semmiben nem vagyok biztos (vagy mégis? – úgy látszik megtaláltam a közhelyszótárt, amit Kenessei István a múltkor szerencsésen otthon hagyott :)). Tehát egy „rendes android lány” vagyok, aki imád tanulni (életből, könyvekből, emberekről, eseményekről, mindenből és mindenről – ami nem mindig sikerül, hiszen a kávéfőzés elsajátítását is még vitatják:)…). A tanulást ismerem az egyetlen módszerként, hogy ne kételkedjek, de csak a hitem az, ami megrendíthetetlen, és ez a paradox, ami megnyugtat (ami megint csak egy paradox…). Családból családba kerültem, hiszen itt mi mind egy „kis család vagyunk” (ahogy Angi emlegeti sokszor): mindenkinek megvan a maga helye, és remélem, hogy itt van az enyém is, így remélem, Évához méltó módon fogom vezetni eme blogot. Meghalt a király, éljen a király!Tisztelt Hölgyek, Urak!Közhelyroham rovatunkban ma: Mindennek elérkezik egyszer a vége. [Egyéb ötletek további, eme rovatba tartozó cikkekhez: "Hajnal előtt legnagyobb a sötétség. Az ember bemegy a boltba és máris kevesebb egy ötszázassal."] Próbálkozom itt elütni a búcsú szomorú perceit hülyéskedéssel, viszont az az igazság, hogy sajnálom, de eljött az idő, amikor tovább kell lépnem. Nagyon megkedveltem a kollégáimat, és nagyon sokat tanultam tőlük. Mondanám még, hogy sosem fogom elfelejteni a velük töltött időt - közhelynek tűnik, de ez az igazság. A két Attila a szívemhez nőtt, Farkas pláne - nagyon sokat köszönhetek nekik, így ez úton szeretném megköszönni nekik mindazt a tapasztalatot, tudást és szeretetet, amit adtak. Jó volt velük. Köszönöm az olvasóknak is, hogy eltévedtek ide. Sajnálom, hogy mostanság kissé halódott a blog, de mindennek megvan a maga oka, a távozásomnak is. A későbbiekben Alíz veszi át tőlem a stafétabotot (a következő posztban olvasható a bemutatkozása), biztos vagyok benne, hogy jól fogja vezetni eme blogot. Sok sikert, kitartást és türelmet kívánok neki, minden kedves olvasónak pedig további jókat! Maradok tisztelettel: Vid U.i.: Farkassal és N. Attilával közös zenehallgatásaink emlékére küldök egy videót is, mindenkinek, aki szereti (jó a szövege, figyeldoda!).
Meet da Team: az Ikon
Sokan tudják rólam, hogy szenve- Én, a robot: (Személy szerint baromi jót röhögtem. Mondtam már, hogy kedvelem Attilát? Respect. - V.E.) |
A Metropolis Media hivatalos blogja, amin bármit megtalálhatsz, ami a Galaktikával, a GFK-val és a Metropolis Könyvekkel kapcsolatos.KeresésKategóriákArchívum
Utolsó kommentek
|
Mint arról Vid 
