|
|
Dráma a szerkesztőségben! Fiatal lány harca a démoni kártyaleolvasóval! Mai napon tüneményes szerkesztőségvezetőnket, L. Angelikát (23) brutálisan megtámadta egy újonnan vásárolt számítástechnikai eszköz. A fiatal lány sokáig hadakozott a hardverrel, amely hozzásegíti a vásárlókat ahhoz, hogy bankkártyával is fizethessenek Fény utcai szerkesztőségünkben (Visa és MasterCard kártyákat is elfogad). Azonban végül elveszítette a mutatóujját.Képünkön a brutális támadás előtti pillanatot örökítettük meg, amikor Angelika ujja még nem volt véres húscafat és fehér, dekoratív ingét még nem pettyezte vér. Ki a legjobb?
Meet da Team III. Elem neve: Hajdú Éva (alternatív elnevezés a Vid Eskin)Vegyjel: Hé Felfedezés dátuma, helye: 1986, Miskolc Galaktikus rendszerben elfoglalt helye: egy évig hivatalos Egyéb, majd hirtelen előlépett szerkesztővé. Ennek már két éve örül, ha jól számolja. További tulajdonságai: szublimációra sajnos nem képes, pedig sokszor próbált, főleg akkor, ha hibát követett el. Tud spontán öngyulladni, viszont remekül tud ilyen esetben magán mulatni. Felfedezése óta könyvrajongó és vágyik a tudásra, ezt a lelkesedést még a tanárai sem tudták belőle kinevelni, pedig próbálkoztak rendesen. Fiatal kora ellenére már kifejezett könyvtára van, a legkülönbözőbb témákban. Könyveken kívül is elég sok minden érdekli, szereti megismerni a világot, ennélfogva sok tevékenységbe belekap, majd vagy abbahagyja, vagy nem (így karatézott, táncolt, gitározott, rajzolt, illetőleg írt is). Nagy zenerajongó, a huszadik század nagyrészt minden modern irányzatában ismerős, viszont a halálmetál- és tücctüccrajongók kíméljék. Minthogy jelszava a Live fast, die young, ezért kitalálható, hogy a rock a mindene. Kezelése: ha jót akarunk magunknak, ne kérdezzük a XX. század irodalmáról, főleg ne Szabó Lőrincről, ekkor ugyanis felcsillan a szeme és félórás kiselőadásba kezd. Minthogy egyetemista volt (az ELTE-n végzett), ezért a szerkesztés is mint olyan, igen közel áll hozzá - erről se kérdezzük, mert rengeteget képes beszélni a különböző gondolatairól. (Ráadásul szerkesztéssel foglalkozó órákra is járt, borzalom!) Az ELTE-n kedvenc témája az irodalomelmélet és a XX. századi irodalom volt - ismételten figyelmeztetjük Önöket, hogy Gadamerről és Derridáról se nagyon érdeklődjenek, mert hamar tűzbe jön és ezáltal a közelében tartózkodó, gyulladásra hajlamos elemeket is könnyen felingerelheti. Filmrajongó, Japánt és a hozzá kapcsolódó kultúrkört imádja, aki szeretne minőségi animét nézni, az nyugodtan forduljon hozzá. Biztosra veszi, hogy már megint jó sokat elregélt eddigre, így valószínűleg ezt már senki sem olvassa el - aki azonban mégis, most megtudhatja, hogy a tárgyalt elem odáig van a finom borokért, azért pedig pláne, ha ismeretlen rajongói meghívják egy rozéra. Nem tartja valószínűnek, hogy ez bármikor is megtörténhet, de azért gondolta, beírja, hátha. A rizs és só éveiKim Stanley Robinson - A rizs és só évei (munkafázisban)Már nincs sok hátra a regényből (a 355-ből még 60 oldal), a héten le is fogom adni az első kört (István megjegyzései még váratnak magukra). Természetesen a 355 csak a saját magamnak formázott szöveg, a kész regény körülbelül 5-600 oldalas lesz, amennyire én tudom. Eleddig az az észrevételem, hogy a fordító (Uram Tamás) nagyon lelkiismeretesen készítette el, a fordítás gördülékeny, olvasható, az egyes könyvek tényleg más-más stílusban íródtak és ez magyarul is remekül átjön (ettől féltem leginkább). Az egyik legérdekesebb szerintem, hogy a már említett szereplők, akiknek reinkarnációik sorsát követjük nyomon a történet során, mennyire hordoznak magukon állandó személyiségjegyeket - az író ezt is teljesen jól összehozta. A történet elgondolkodtató, de túl sokat nem akarok lelőni belőle. Ami nehézségem viszont volt, hogy az egyes szereplőknek (amikor még nem ismerjük meg az adott könyvben szereplő X ember személyiségét és még nem vágjuk, hogy "aha, akkor ő csak az lehet, aki...") úgy változik a nevük, hogy az első betű mindig az adott egyént jelöli. Tehát mondjuk Bold=Bistami stb. Itt jön az egyik gond: az eredetiben Butterfly, az egyik szereplő a magyarban ugye Pillangó (B-P hasonlóság miatt úgy hagytam), de előfordult még más javítás is, ami végigvonult a regényen. Szeretem az ilyet, amikor én is belemászok az eredetibe, amikor napokig azon gondolkodom, mi lehetne a legjobb, az érthető. Az átírás is elég nagy probléma, mert a fordító úgy hagyta az egyes neveket, ahogy az angol eredetiben voltak, így pidjin átírásban a kínait, Hepburn-féle átírásban a japán neveket stb. (Ez úton is szeretném megköszönni Rorimack segítségét, aki Japánban élő lévén segített az átírásokban.) Ami még fontos, hogy Németh Attilával sokat beszélgettünk a lábjegyzet-kisszótár problematikáról és abban állapodtunk meg, hogy lábjegyzetek lesznek, ugyanis az idegen kifejezések nagyrészt kiderülnek a regényben azonnal, illetve vannak olyan helyek a regényben, amikor lábjegyzetben fejtjük ki az adott részhez tartozó másféle értelmezési lehetőséget (így például egy helyen az egyik szereplő valószínűleg hazudott, ami a szövegből nem derül ki, csak mélyebb Kína-ismeret árulná el. Idézem: "Dél-Kínában az emberek újév alkalmából „boldogságot küldenek” egymásnak. A szerző itt talán arra céloz, hogy Bao szerzetes hazudott a származási helyét illetően."). - Az ilyesmit kisszótárba nem lehet beilleszteni, ha pedig függeléket teszünk be (azazhogy azt, hogy X. oldalon a 6. bekezdésben ezésez azt jelentette, hogy izé), akkor ugyanott tartanánk, mint a lábjegyzettel - ismételten nem lennének ábécésorrendben a kifejezések. Viszont, hogy a kisszótárat javasolók se maradjanak üres kézzel, ezért, mikor kész leszek a regénnyel teljesen, felteszek ide egy kibővített, letölthető kisszótárat. Utolsó pillanat!Az utolsó simításoknál tart a Galaktika webshopjának fejlesztési munkálata, így még egyszer kérünk benneteket: bármilyen megjegyzésetek, kérésetek lenne, most szóljatok. Azt nem mondom, hogy hallgassatok mindörökre, mert lehet később is mondani, azonban arra nem vállalunk garanciát, hogy később, a működő szájton azonnal tudunk változtatni valamit.Szóval bármi megjegyzés, kérés érkezik, azt most, azaz még egy-két héten belül meg tudjuk csinálni, hogy minél felhasználóbarátabb legyen az oldal. A Nagy Szélesi-Beavatás Szélesi Sándor - A beavatás szertartásaMinthogy nemsokára megjelenik Szélesi Sándor (a.k.a. Anthony Sheenard) új regénye, A beavatás szertartása, ezért felkértem egy mini-interjúra, exkluzíve ezen blogra, fogadjátok szeretettel! Hogyan készült a regény? Már évek óta motoszkált bennem az ötlet, hogy szeretnék egy regényt írni arról, mennyire változik meg egy ember, ha kiszakad az „emberi farkasok” társadalmából, és paradicsomi állapotok közé kerül. Lassan kerekedett ki, hogy erős érzelmi kapcsolaton keresztül kell megmutatnom ezt. Voltak részek, amiket megálmodtam. Aztán egyszer csak természetessé vált, hogy ez az erős érzelmi kapcsolat egy apa-fiú kapcsolat lesz. És az is, hogy a legegyszerűbb stílusban, leginkább a szereplők párbeszédein keresztül kell megmutatnom a kettejük közti kötődést, és kevés szóval kell elmesélnem a történetet. Amikor ezt tudtam, már a bolygón élő idegen fajt is láttam, illetve nem a fajt, hanem a nyelvüket, a beszédüket, gondolkodásmódjukat ismertem fel. Hogyan szoktál regényt írni? Van valami segítséged, háklid, totemállatod, helyiséged, ahol szeretsz írni vagy ott írsz, ahol jön? Mivel régóta készültem erre a könyvre, ennek a történetét évek óta apró ötletekkel bővítgettem. A végén, amikor már tudtam, hogy leülök, és megírom, akkor szortíroztam az ötleteket, és sok kikerült, mert nem illett volna a sztoriba. Aztán pedig szigorú heti renddel nekiálltam dolgozni. Nem volt könnyű, mert ha egy író éveket ül egy történet fölött, az nagyon a szívéhez tud nőni. Leültem, megírtam, az elejét ötször átírtam, aztán odaadtam ismerősöknek és megint átírtam. Kész volt 2008 májusában, majd dolgoztam vele augusztusban és novemberben is. A vége volt a legnehezebb. A regény elején van egy köszönetnyilvánítás, azok nélkül a barátok nélkül nem ilyen lenne A beavatás szertartása. Nagyon sokban támaszkodtam rájuk. Mondanál nekünk pár szót a regényed történetéről? A történet egy idegen bolygón játszódik, ahová tizenegynéhány évvel ezelőtt két férfi és két nő érkezett, amolyan előőrsként, hogy felderítsék az állat- és növényvilágot, és a helyi, törzsi formában élő intelligens fajt, illetve hogy feltérképezzék a szárazföldeket. A telepesek azonban nem jöttek, mert az anyacég otthon a csőd szélére került, s a párok itt ragadtak. Berendezkedtek itt, végezték a dolgukat. A sztori idején az egyik párnak már sikerült hazamennie, a másik azonban maradt, s a lány szült egy kisfiút. A konfliktus – és a regény kezdete – onnan indul, hogy megjön a hír a telepesek érkezéséről. De gondoljunk bele, milyen is a világ itt a Földön? Átalakít mindent. A fiú sok mindent nem ért, az apának pedig a legrosszabb rémálmai válnak valóra. A paradicsomi állapotoknak vége szakad. És az ellentétek egyre nagyobbak lesznek, mígnem a telepesek között furcsa kór terjed el.
A fiam most nyolcéves – akkortájt éppen, amikor megjelenik a könyv. Sajnos nem lehetek mindig vele, de nagyon sok mindent köszönhetek neki azokból az érzésekből, amik átszövik a regényt. Az apaság csodálatos dolog, s igyekeztem ezt megmutatni a könyvön keresztül is. A regény legszívbemarkolóbb mondata – nekem legalábbis az – a fiú szájából hangzik el. Én az én fiamtól hallottam. Kik ők? Milyen embereknek tartod őket? Mellékszereplők kicsodák? Tudtál velük azonosulni? Íróként minden szereplőmet szeretnem kell, másként nem tudnék a bőrükbe bújni és a fejükkel gondolkodni. Ha nem értem meg még a leggonoszabb szereplőm motivációit, cselekedetük mozgatórugóit, gondolataik igazságalapját, akkor nem tudnám életre kelteni őket. Tehát ismerem őket, sőt, meg is értem őket. Ha komolyan belegondolok, nem bűnösök, csak tévednek. Már eleve szerződés volt a Galaktikával, vagy csak később, mikor látszott, hogy ebből regény lesz? Hogyan lett ez a kiadás? Miért a Galaktika? Ez érdekes „menet” volt, mert azután ültem le írni, hogy megállapodtunk Burger Istvánnal a megjelenésben. Neki ígértem, tehát a Galaktikának írtam eleve. Aztán elkészült a mű – szerződés nélkül. Eredetileg tavaly tavasszal jelent volna meg, de pár hetet csúsztam. Az őszi megjelenés viszont többek között azért is nem volt lehetséges, mert a szerződés pontjaiban is meg kellett állapodnunk. Hogy tetszik a borítókép? Te javasoltad, hogy ez legyen? A bolygón óriási fák élnek, hihetetlen méretű fák, földrésznyi erdők. Fa kell a címlapképre, ez adott volt. De egyébiránt nem szóltam bele, talán csak kicsit az alakulásába: az első változaton kicsik voltak a fák, és egy bordós-lilás hangulat uralkodott. Szerencsére Istvánnak és Attilának is ugyanez volt a véleménye. A betűtípus kiválasztása volt még nehéz… Mennyire folysz bele a szerkesztési munkálatokba (úgy tudom, most zajlanak)? A minap benéztem a szerkesztőségbe, és ha már ott voltam, Németh Attila elkapott, és végigfutottunk pár kérdéses ponton. De ez már csak a jéghegy csúcsa volt. Attila tavaly tavasz óta folyamatosan ellát tanácsokkal, a regény bizonyos pontjainál. Említettem a regény végének alakulását, neki is része van abban, hogy így kikerekedett. --- A legutóbbi Galaktikában megjelent Sándorral egy másik interjú is, amely főként az íróra magára, az írói munkásságára s hitvallására fókuszált. Következzen itt egy kedvcsináló részlet: G: Hogyan jelentkezett benned a vágy az írásra? SZ. S.: „Amikor az első csillag az égre lép”, ez volt az első versem címe és első sora hétévesen. Meséket értelemszerűen az olvasmányaim vagy a mesefilmek alapján írtam, két-három oldalas szösszeneteket. Harmadikos koromban kezdtem bele első regényembe, amely három fiú egy kalandjáról szólt: hőseim az Amazonas dzsungelében különleges, történelem előtti állatokra bukkannak. 1979-et írtunk – már meg nem mondanám, hogy az ötletet Sir Arthur Conan Doyle-tól kölcsönöztem-e, vagy máshonnan. Tizenhat évesen csúnyán összevesztem a szüleimmel, amikor kijelentettem, hogy író akarok lenni. Azt mondták, válasszak tisztességes foglalkozást. Én úgy éreztem, mintha a falnak beszélnék, amikor megpróbáltam előadni, hogy ebből igenis meg fogok élni, és ezt akarom csinálni… G: Mikor váltál főállású íróvá? És milyen annak lenni? Rendszeresen, mindennap írsz? SZ. S.: Eleinte ezer mást is kellett csinálnom, az írásból képtelen voltam megélni. Tanítottam két évig történelmet, voltam kereskedő, oktatásszervező, újságíró, aztán kiadói művészeti vezető, szerkesztő… Főállású íróvá akkor váltam, amikor túléltem az első olyan évet, hogy semmilyen egyéb munkám nem volt. Nem könnyű, mert a főnököm néha túl megengedő, és persze ha sztrájkolok, semmire nem megyek vele… A határidő a legjobb motiváció, ameddig fejben meg lehet oldani a dolgokat, addig fejben írok, csak amikor már megijedek, hogy jön a leadás dátuma, akkor ülök le gép elé. Akkor viszont fegyelmezetten és rendszeresen dolgozom, máshogy nem is megy. Az interjú további része elolvasható a 228. Galaktika Magazinban! --- Kapcsolódó linkek: - Interjú Szélesi Sándorral a Civil Rádióban (letölthető MP3-t takar a link). - Sándor blogja. A posztban szereplő regényborító még változhat, amint lesz végleges, frissítem a bejegyzést. Meet da Team II. Csordás Attila, alias tetsuoHa lehetett volna egy mondatban írni magamról, a kevenc idézetemmel éltem volna. "Én vagyok a tű a vénában." Mivel Vid sajnos hosszabb bemutatkozást kért, gondoltam, egyszerűbb, ha nem én írom, hanem átpasszolom a 3 hozzám legközelebb álló embernek, hogy írjanak rólam 5-5 mondatot, ami remélhetőleg se túl rövid, se túl hosszú nem lesz. A barátnőm, Viki kalligramja: Minden reggel ágyba hozza a kávét. Ki nem állhatja, ha nyomkodják a mitesszereit. Imád a vécén ülve hosszan olvasni. A barátom. Szeretem. A bátyám, Dávid mondatai: Hűséges, enyhén sznob, olykor felületesen ítélő, ám pozitív életszemléletű, kiváló önkifejezési készséggel (gyerekkori képzőművészeti, irodalmi, valamint zenei díjjal is) rendelkező, folyamatos fejlődésre hajlamos, újságíró olvasókat keres - közölhetné magáról valami hirdetőújság hasábjain. Ha lenne pszichoanalitikusa, így jellemezhetné: eléggé céltudatos, célratörő személyiség, ami - jónak nevezhető ítélőképességének köszönhetően - határozottan előnyös tulajdonsága, annak ellenére, hogy esetenként ez a minden áron megoldásra törekvés a hanyagság, igénytelenség, a túlzott leegyszerűsítés csapdájába vezetheti, ami azért veszélyes, mert egy hajrázós típussal állunk szemben, akit akkor kezdenek motiválni a határidők, amikor már szinte késő... Filozofikus szemszögből vizsgálva emberünket, mindenképp meg kell említenünk: Nem köti le a politika, a vagyonszerzés, az önámító spiritualizmus, egyszóval azok a dolgok, amik szarrá teszik ezt a világot. "Részeg vagyok és örökké szomjazom" - írható viszont le róla, amikor valami igazán érdekli: a scifi, a tudomány, a zene, a filmek, szóval a kultúra, amivel kapcsolatban megszállott gyűjtőként viseltetik, mind szellemi, mind fizikai formában. És mint (átvitt értelemben is) közeli rokona, le kell írnom róla, hogy fogékony az abszurd humorú, szürreális, groteszk, határokat feszegető, innovatív dolgok iránt az élet minden területén. A legjobb barátom, Kiss Balázs szerint: Nem fukarkodik, ha valami jót kell megosztani valakivel, legyen szó bármiről (még ha tudja is, hogy kedvenc könyveit nem látja viszont 1 évig). Megbízható. Remek humorérzéke jó ízléssel párosul, gyerekkori szobájában irodalmi remekművek, képzőművészeti albumok es alkotások mellett szinte minden megfordult már a bioszféra legkülönbözőbb elemeitől a kétes értékű politikai művekig. Ezekről, csakúgy mint bármilyen filozófiai kérdésről a végletekig lehet vele társalogni elfogulatlanul és nyitottan. Nem mániája a politika, amit igen nagyra értékelek manapság. Lehet kommentelni, de csak 5 mondattal :) --- [Minden héten közlünk egy olyan posztot, amelyben bemutatkoznak a kiadóhoz köthető személyek. E héten Csordás Attila, a kiadó marketinges guruja posztja olvasható. Jövő héten Hajdú Éva, azaz én következem. Addig is maradjanak velünk!] Elizabeth Moon - A sötét sebessége Tegnap megérkezett ezévi legelső kötetünk, Elizabeth Moon regénye. Elküldtük már a terjesztőkhöz, viszont elképzelhető, hogy beletelik pár napba, amíg kikerül mindenhol a polcokra. Az elvetemültebbek viszont ha bemennek a szerkesztőségünkbe, akkor már szagolgathatják a könyvet (én mindig megszagolom az újakat), de ezenkívül meg is vehetik.
GFK és MK közötti különbségVezérlő csillagunk, Burger István ismerteti a következőkben a címben említett két sorozat közötti különbséget. A kommentekben érkező esetleges kérdéseket készségesen meg fogjuk válaszolni."Eljött az ideje, hogy tisztázzuk a Galaktika Fantasztikus Könyvek és a Metropolis Könyvek közötti különbség mibenlétét - nem is gondoltam volna, hogy ennyire nehéz a feladat... Tehát. A Metropolis Könyvek sorozat első része 2007-ben jelent meg, ez volt Robert Ferrigno regénye, az Ima egy bérgyilkosért. Már régóta gondolkodtunk egy olyan sorozaton, amely kissé kiszélesítené a Metropolis Kiadó portfólióját. Ez a sorozat azoknak készül, akik imádják az SF-et, de időnként szeretnek - kikapcsolódásképpen - valami más kortárs izét is olvasni, ami azért mégsem olyan távoli, mert ezekben is van ám furmányos fantázia, csak nem feltétlenül ott és úgy, ahogy azt a klasszikus SF-nél megszoktuk. Főleg kortárs nem-SF-alkotóktól válogatunk e sorozatba, olyanokat, amelyekben a science-fiction inkább háttérelem, semmint "lényeges" része magának a sztorinak; vagy pedig olyanokat, amelyekben egyáltalán nincs SF, de mégis valamiért különleges. Olyan regények lesznek tehát, amelyek nemcsak az SF-kedvelőket érdekelhetik. A Galaktika Fantasztikus Könyvek kötetei ezzel szemben a tiszta fantasztikumot képviselik. A két sorozat külseje is eltér: a GFK-könyvek megmaradnak puhakötésűeknek, ugyanaz marad a koncepció, mint amit eddig megszokhattunk. A Metropolis Könyvek sorozat tagjainak ugyanakkora lesz a magassága, mint a GFK-knak, viszont a szélességük nagyobb lesz, illetőleg a borítónak lesznek "fülei" is, amelyeken különböző fontos információk jelennek meg. A borítók letisztultak, elegánsak, azonos koncepciót követnek - amit már láthattunk a Moon- és a Robinson-könyv posztjában. Egyszínű borító (kisebb színátmenettel), a címlapon pedig egy keretben egy olyan kép, amely illik a könyvhöz. A címlapokon azonos betűtípusból származó betűk lesznek. A belív pedig hófehér lesz, ami szintén az elegancia része." Holnap este Németh Attila és Galántai Zoltán a házban!Március 11-én (azaz holnap) 18 órától Galántai Zoltán író, jövőkutató beszélget Németh Attilával az AKKU kulturális központban, Budapesten, a Kazinczy utca 21. szám alatt található épület első emeletén, a kiállítóterem mögötti helyiségben.Téma: SF és Irodalom. A belépés díjtalan. Meet da Team I. Burger IstvánElőször is nem szeretek magamról írni, mert rosszat nem tudok, az öndicséret viszont büdös... :o) A viccet félretéve: egy végletekig optimista arc vagyok, aki hisz az emberekben és a jóságban. Kedvenc könyveim: SnowCrash, Virágot Algernonnak, Pörgés, A lét elviselhetetlen könnyűsége, Parfüm, a Korbács, az Alapítvány trilógia, Micimackó és a Mennyei próféciák. Kedvenc filmjeim: Pengeélen, Mátrix 1, Ponyvaregény, Delicatessen, Brazil, Meztelen ebéd és a Krisztus utolsó megkísértése. Imádok utazni és a gesztenyepürét is szeretem, valamint a halakat és rákokat, no meg a puskaporszáraz vörösbort (Bock) és pezsgőt (Francois). A füstöt viszont kifejezetten utálom! Álmom, hogy egyszer legyen egy bábelhalam és beutazzam az egész világot. Titkos vágyam, hogy boldogan éljek, amíg meg nem halok, de inkább ne is haljak meg egyáltalán... A rossz hír az, hogy türelmetlen vagyok; a cserék, a Shorán (Lásd: Slonczewski: Ajtó az óceánra) azt javasolnák, hogy vegyem fel másodnévnek: István, a Türelmetlen. A jó hír, hogy már dolgozom rajta, talán egyszer meghaladom a másodnevem... Életfilozófiám, hogy semmi sem lehetetlen és amiben igazán hiszel, azt meg is tudod valósítani! Ilyen egyszerű! Így indult a Galaktika és így élem az életem. --- [Vid.Eskin megj.: a mai naptól kezdve minden héten bemutatunk egy-egy tagot a szerkesztőségből, szigorúan ábécésorrendben. Mai napon, elsőként a Galaktika Magazin alapítója és főszerkesztője, Burger István ragadta magához a szót, jövő héten Csordás Attila következik. Addig is: maradjanak velünk!] Szavazás!Minthogy most csinálom a Robinson-regényt, A rizs és a só éveit, ezért szükségem lenne a segítségetekre. A regényben hemzsegnek az idegen kifejezések, mint például a bardó (nem tudom, van köze Nagy-Bardó Andráshoz?), a preta stb. Nomármost, mit javasoltok célravezetőbbnek: ha lábjegyzetet fűzök az adott kifejezéshez azon a helyen, ahol először előfordul, vagy pedig ha kisszótár szerepel a regény végén?Kommentekben kérném a szavazatokat, egyelőre ez nem nyereményjáték, de a munkámat nagyban segítenétek vele. Amelyik tábor győz, annak tagjai méltán lehetnek magukra büszkék, és ha megjelenik a regény, érezhetik, hogy ők is tettek hozzá valamit - és nem is keveset, ez fontos dolog (nálam legalábbis). Előre is köszönöm! Nők egymás közt Elizabeth Moon és Fábián Edit viszonyaTegnap megkerestem Fábián Editet is, aki nagyon gyorsan válaszolt, roppant kedvesen. Edit dolgozott Elizabeth Moon regényével (amelyről már írtunk egy kis előzetest). Lássuk, mik a tapasztalatai, hogyan tetszett neki a regény és nem utolsósorban: ki is ő? "Ez volt az első szépirodalmi szerkesztésem - eddig, egy másik kiadónál kizárólag ismeretterjesztő műveket szerkesztettem és korrektúráztam -, de nagyon örültem, mert régi vágyam volt szépirodalmi szöveggel dolgozni. A regény azért tetszett, mert érdekel a téma, olvastam mást is, mint például a Virágot Algernonnak című könyvet Daniel Keyestől és a két történet tényleg hasonlít. Segít megismerni és talán elfogadni beteg embertársainkat, miközben bepillantást nyerhetünk mindennapjaikba - és ebben a regényben, mivel nagyrészt egyes szám első személyben íródik, ezért a gondolataikba is. Mindeközben egy alternatív jövőben játszódik, ahol a ma még elképzelhetetlen gyógymódok már valóságosak és csakúgy, mint manapság a klónozás problémája, rengeteg kérdést vetnek fel: meddig mehet el az emberiség? Mi az, ami még segítség és honnantól istenkísértés bármilyen változtatás vagy gyógymód? Valóban meg kell-e változtatni egy embert, csak hogy az átlaghoz közelítsük, vagy lehet valaki kiemelkedő akkor is, amikor például egészségi állapota miatt elvileg hátrányban van? A regény végére nagyon közel kerül az olvasóhoz a főhős és komolyan elgondolkoztat: a betegség valóban hátrány, vagy általa előtérbe kerülhet egy ember rejtett értéke? Röviden ezek a gondolataim a könyvről, remélem, nagyon sokan olvassák majd! A könyvet nem én olvastam először, hanem Burger István [mindig ő olvas el először egy regényt, hogy eldöntse, kiadjuk-e - Vid], őutána pedig Gálvölgyi Judit és az az igazság, hogy a műfordítón nagyon sok múlik, mennyire tudja "áthozni" a regény mondanivalóját, mennyire élvezetes olvasmánnyá válik a keze nyomán a mű. Az én munkám nagyrészt ebből állt szerkesztőként: figyelni a logikai szerkezetet, kiszűrni az esetleges ellentmondásokat, koherens-e a szöveg, ahogy olvasom (mint egy szimpla olvasó), élvezem-e, leköt-e, érdekesnek találom-e a történetet és a magam részéről kicsit elmélyültem a témában. Másrészt mint korrektor, természetesen a nyelvhelyességet is figyeltem és segítséget igénybe véve néhol a fordítást össze is vetettem az eredeti szöveggel, hogy valóban azt szerette-e volna közölni az író, mint amit a fordítás közvetít. Ezeken kívül még bizonyos formai követelményei is vannak egy kéziratnak a margóbeállítástól a betűméretig, ezeket is a szerkesztő feladata elkészíteni. Magamról tényleg csak pár szót, mert alapvetően a háttérben szeretek dolgozni :-) 34 éves könyvtáros vagyok, a szakmámban dolgozom és szabadidőmben foglalkozom szerkesztéssel, korrektúrázással. A Galaktikánál ez az első munkám (és remélem, nem az utolsó!). Három szó kifejezi életem értelmét: könyv, kutya, kerékpár. Ebben a három témában mozgok aktívan." Utólagos revideálás: abban a hitben éltem eddig, hogy Németh Attila olvassa el először a regényeket, most világosított fel lánglelkű vezérünk, Burger István, hogy nem, hanem ő. Így javítottam a cikkben, és hamut szórok a fejemre. Stayin' AliveVolt tavaly egy olyan rendezvény, amit úgy hívtak, hogy Könyvhét. A Galaktika is képviseltette magát, erről készült két videó (tetsuo szakértelmét dicséri mind a kettő), amelyek immár innen is elérhetőek.
Az első videó diszkós alapokon mutatja be a nap megpróbáltatásait. (Ezen videó elején láthatjuk lapunk terjesztésvezetőjét, Farkast, aki Travoltát megszégyenítő mozdulatokkal szórakoztatja a közönséget, a videó végén pedig a két meghívott dedikáló dedikál és beszélget. A poszt végén értesülhetünk arról, hol találkozhatunk legközelebb Géppuskalábú Farkassal, aki épp Michael Flatley lealázására gyúr.)
A második videó gurgulázós halálmetál zenével aláfestve mutatja be magát a Könyvhetet.
Nem leszünk viszont egyedül: jön egy híres író, Robert Charles Wilson! Mámor és öröm. A későbbiekben említett úriemberről részletes poszt is születni fog, elvégre Bioszféra című regénye a Könyvfesztiválra jelenik meg. Lord Valentine kastélya és Képes Gábor Robert Silverberg - Lord Valentine kastélya (előkészületben)Megkértem a szerkesztőtársaimat, hogy árulják el, mivel foglalatoskodnak épp. Képes Gábor már válaszolt is, ő a Lord Valentine kastélya című regénnyel dolgozott, s volt olyan kedves, hogy beszámolt a munkájáról, illetőleg arról is, hogy tetszett neki a regény, milyen gondolatai támadtak. Legvégül pedig megismerhetjük, ki is ő. Ezúton is köszönet illeti a gyors válaszért. És most következzék maga Képes Gábor! "Különleges világ Robert Silverbergé, egy hatalmas bolygó, Majipoor trópusi módon gazdag, fülledt, s minden apró részletében kidolgozott világa, melynek jelentős nemzetközi rajongótábora van, sokakat „szippant be” ez az elbűvölő, rendkívül sokszínű, minden érzékletre ható fantáziabirodalom. Minden olvasónak tartogat izgalmas meglepetéseket, annak is, aki a barokkosan feldíszített, líraian szép leírásokat kedveli, s annak is, aki az utazási kalandtörténetek híve: lendületes, logikus, folyamatosan haladó cselekményt kísérhetünk figyelemmel, s egy több faj együttélését feltételező, mégis az emberiség ókorából ismerős, archaikus civilizációt, annak minden különös szokásával együtt. Sci-fi elemekkel gazdagított, de alapvetően fantasy mű ez, számomra kissé idegen értékrenddel, így a szerkesztés nekem egyfajta „toleranciatréning” is volt. A műszaki- és természettudományi műveltségre építő, racionalista hard science-fiction műveket tartom a legtöbbre, én magam pedig egyelőre a társadalomkritikus tárcanovellákban próbáltam ki magam, a sci-fi tematika jellegzetességeit, szabályait a mai életstílusról és világrendről alkotott elképzeléseim átadására használom. Kedvenceim azok a művek, amelyek komplex képet alkotnak az emberiség közeli jövőjéről, a társadalomról és a technikáról egyaránt. Nos, Silverbergnél egészen más hangsúlyokkal, egészen más hozzáállással találkoztam, de a szeretetreméltó Valentine történetét nem lehet távolságtartással kezelni. Számomra furcsa egy olyan világ, amelyben csak az működik olajozottan, ami legalább nyolcezer éves, ahol a matematika és a fizika hanyatlóban van, ahol a társadalom kovásza az Álom. Furcsa világ, de okosan rakta össze a tervezője, működik, s ez máris önérték. Talán elárulhatom, a kedvencem a Labirintus leírása, az ott serénykedő szerzetek, hivatalnokok és félbolondok bemutatása a könyv talán legmulattatóbb és legtanulságosabb része. Örömteli, hogy a magyar olvasó Nemes István kiváló fordításában ismerheti meg ezt a gazdag mesét, s mivel a közel húszéves első kiadás már nehezen hozzáférhető, a kilencvenes évek elejének könyveire jellemző, meglehetősen gyenge kötésminőségű példányokat már rongyosra olvasták, itt az ideje az újnak! Az én munkám redukált volt, a célunk egy olyan kiadás, amely kinövi az első kiadás gyermekbetegségeit. A hömpölygő nyelvezetet kellett szabályos mederbe terelni úgy, hogy azért a sodrása megmaradjon. Egyébként egyidős vagyok a Lord Valentine kastélyával, 1980-ban születtem, s gyerekként élvezhettem végig a boldog nyolcvanas éveket, az űrháborúval, a Csillagok háborúja-lázzal, a házi számítógépekkel, no meg a vidáman füstölgő kétütemű gépkocsikkal együtt. Egy egyszerű sci-fi rajongó vagyok, akinek az élete nyitott könyv."
Next Kim Stanley Robinson: A rizs és a só éveiMiközben mindenki dolgozik mindenfélén (Képes Gábor a Silverberg-regényt nyüstöli, reményeim szerint nemsokára vele is lesz itt interjú), minthogy befejeztem a Brint, már hozzá is kezdek a következőnek - az alcímben említett regénynek. Maga a regény első pillantásra elég érdekes, az előzetes információim szerint tíz részből áll és mindegyik rész más stílusú lesz. Az első rész Vu Cseng-En kínai író alkotására, a Nyugati utazásra hajaz, később arab hatások is lesznek, megjelennek az indiánok mindennapjai is stb. Elég érdekes írói vállalkozásnak tűnik, ahogy belelapoztam. (2003-ban jelölték Hugo-díjra.) A regény nagyívű, a története összesen 597 évet fog át. Mindezen évek alatt hét fő karakter, illetőleg az ő inkarnációik sorsát követjük végig. A fő szál szerint Európát pestis pusztította végig, így az arabok, mongolok és más keleti népek átveszik a hatalmat az üres kontinens felett, illetőleg a kínaiak gyarmatosítják Amerikát is. Az itt szereplő borítón lesz még egy változtatás: a háttérszín rikító pirosa sötétebb lesz. Fordító Uram Tamás. Az árról még nincsenek információk, amint meglesz, frissítem. Revideált kiadási tervek az első félévrePár helyütt már láthattátok, hogy mit adunk ki első félévben, azonban némileg most módosult a lista:Elizabeth Moon: A sötét sebessége David Brin: Dettó Robert Silverberg: Lord Valentine kastélya Kim Stanley Robinson: A rizs és a só évei Szélesi Sándor: A beavatás szertartása Robert Charles Wilson: Bioszféra Jack McDevitt: Polaris Szergej Lukjanyenko: A csillagok hideg játékszerek Nicholas Christopher: Bestiárium Antal József: Justitia Kétszázadik Ezek közül a Moon-, Robinson-, Christopher-könyv jelenik meg a Metropolis Könyvek-sorozatban, a többi Galaktika Fantasztikus Könyvek kiadású lesz. Unatkozik? Vásároljon könyvet az interneten Ön!Nemcsak a blog az újdonság a Metropolis Media életében, hanem a webshop is. Lánglelkű terjesztésvezetőnk, Farkas felelős azért az újdonságért, ami március végén fog beindulni igazán, viszont már szükségünk lenne a Ti meglátásotokra, javaslataitokra, gondolataitokra. A linken található galaktikashop egyelőre még béta-verzióban leledzik, rendelni még nem lehet, regisztrálni viszont már igen. Knsavages felelős az oldal dizájnjáért, úgyhogy a mostani kinézet még változni fog, jó irányba.Aki regisztrál, annak megadjuk azt a lehetőséget, hogy március végén, mikor beindul a bolt, akár 30%-os engedménnyel vásárolhat meg majd egyes könyveket, az akció lejártával viszont a későbbi engedmények nagysága egyelőre nem publikus. Azonban amint megszerezzük a szükséges engedélyeket, nyilvánosságra hozom az adatot. Addig is, kommenteljetek, javasoljatok, mi lenne kényelmes (nyilván, a 99%-os engedmény kivitelezhetetlen), hogyan lenne használhatóbb, emberbarátibb az oldal. A későbbiekben, amint működik a webshopunk, az itt szereplő bejegyzések végén is megjelenik majd a link, hogy ezt vagy azt a könyvet ennyiért és annyiért érhetitek el, úgyhogy akár majd innen is lehet rendelni, csak hogy egyszerűsítsük a dolgokat. Update: lefelejtettem azt az információt, hogy terveink szerint bankkártyával is lehet majd fizetni a rendszerben, amint lezajlott a fizetési rendszer banki tesztelése. Nebula-díjas regény autista főszereplővel Elizabeth Moon - A sötét sebessége (Speed of Dark)Elizabeth Moon a harmincas évei közepén kezdett komolyabban írással foglalkozni, első regénye azonnal díjat is nyert. 2003-ban kiadott regénye, a Speed of Dark, azaz magyarul A sötét sebessége Nebula-díjas lett. Ezen regény indítja ez évben a kiadásaink hosszú sorát, a Metropolis Könyvek sorozatban fog megjelenni jövő héten (pontos dátum hamarosan). A magyar kiadás fülszövege: "Az orvostudomány csodái mind több betegségtől szabadítják meg végleg az emberiséget, és a genetikai tervezés hamarosan már a születendő gyermekeknél is lehetővé teszi egészségük előzetes tökéletesítését. De mi van azokkal, akik köztünk élnek, méghozzá valami olyan fogyatékossággal, ami megnehezíti beilleszkedésüket a társadalomba? Lou Arrendale felelős állásban dolgozik egy nagyvállalatnál, munkáján kulcsfontosságú üzleti döntések múlnak. Magánélete azonban valóságos akadályfutás, környezete nehezen fogadja el, a legapróbb feladatok végrehajtása is kihívások elé állítja. Lou ugyanis autista. Amikor aztán vállalata több kollégájával együtt beutalja egy kísérleti kezelésre, melynek eredményeként normális életet élhetne, olyan kérdésekkel kell szembenéznie, amik megkérdőjelezik benne, mi is valójában a „normális”, és hogy valóban betegség-e az állapota, vagy esetleg az emberi törzsfejlődés következő állomása. Elizabeth Moon Nebula-díjas regénye olyan korábbi művekkel állítható párhuzamba, mint a Virágot Algernonnak, a Forrest Gump vagy az Esőember, de a téma mindeddig feltáratlan, új mélységeire nyitja fel szemünket." Rorimack értő elemzése a regényről már 2007-ben megjelent a regényről, ebből kölcsönzök pár mondatot, a teljes cikk elolvasható az endless.hu hasábjain. "Elizabeth Moon regényét nem véletlenül jelölték a 2003-as Arthur C. Clarke díjra. Tudományos-fantasztikus és fantasztikus írás – amikor varázsüt ésre alakul át a normálisnak hitt világ, ha egy különleges ember szemszögéből nézzük.
Ha valamiért érdemes scifit olvasni, az az, hogy meglepő, vadonatúj nézőpontból mutatja meg az embert. Ehhez az írók többsége távoli jövőbe, esetleg a csillagok közé utaztatja írásának tárgyát.
Moon ezzel szemben itthon marad, és mesél. Egy valóságról, ami itt van köztünk, emberi koponyákba zárva. Onnan nézve a “normális” emberek furábbak, mint egy zöld marslakó. Elizabeth Moon értő tolmács: maga is egy autista gyermek anyja, és Lou világát a szülői tapasztalatok mellett szakkönyvek segítségével tárja fel. Ugyanakkor nem esik abba a hibába, hogy kihasználja szereplőjét: ezt a könyvet nem azért írták, hogy a nagy empátiánkban telesírjuk a zsebkendőnket. Lou nem vigaszt keres – ő csak élni akar." --- Moon 1945-ben született, első regényét hatévesen írta, harmincas évei közepétől kezdve pedig ontja az űroperákat. 1969-ben ment férjhez, és 1983-ban született meg a fia, aki autista, így Moon "első kézből" ismeri ezen betegséget. Szolgált az amerikai hadseregben, hadnagyi rangot ért el - nem mondhatni, hogy ne lenne érdekes élete. A regényt Gálvölgyi Judit fordította, a szerkesztő pedig Fábián Edit. A könyv 2670 forintba fog kerülni. Németh Attila a házban!A Bartók Rádióban szerepelt lapunk irodalmi szerkesztője, Németh Attila. A hétperces interjúban mond sok szépet és jót, érdemes meghallgatni. Tetsuo fel is pakolta MP3-ban a honlapunkra, így ha ide kattintotok, innen is letölthetitek.Új könyv, kiadásközelben David Brin - DettóÉs ebben a pillanatban elküldtem a tördelőnek a másodszori végignézést - azaz immáron már semmi sem ment meg minket a nyomdai leadástól. A könyvek leadása ugyanis nálunk több részletben zajlik: amint a fordítótól megkapjuk az adott könyvet, kezdődik a neheze: az első forduló. Eközben István, a főszerkesztőnk is átolvassa az adott művet, mikor végez, ideadja, bevezetem az ő javításait is és megy az egész hóbelevanc a tördelőnek. Pár nap múltán jön a még szebb rész, a második forduló, na, ekkor megint végig kell az egészet nyálazni. Ez ment el most, tehát várat még magára a harmadik forduló, ami arról szól, hogy végignézem, hogy a tördelő bevitte-e az összes változtatást, amit bejelöltem neki. Ez kábé 2-3 óra maximum. Ilyenkor az ember persze nagyon büszke tud lenni magára, és az is biztos, hogy soha életemben nem olvasom el még egyszer Brin regényét, elég volt háromszor. Mondjuk ennek az az előnye, hogy elég mélyen beleáshatom magam nemcsak a történetbe, hanem az azon kívüli dolgokba is. Ebben a regényben például rengeteg szó esett a kvantummechanikáról meg mindenféle fizikai felfedezésről, amikről nekem halvány sejdítésem sem volt, ezért gyakran vettem igénybe a Wikipediát - de legalább már tudom, ki az a Roger Penrose, mit csinált, illetőleg tisztában vagyok végre-valahára a szingularitások mibenlétével. Természetesen ezeket kihagyva is élvezhető a regény, sőt. Ha lehetek indiszkrét, ez a kedvenc regényem eleddig: fordulatos, érdekes, jók benne a karakterek, igazi thriller, nagyon élveztem. Szóval nemsokára érkezik a Dettó, Haklik Norbert fordítása, remélem, nektek is tetszeni fog. (Ha rákattintasz a képre, megnő. Elképzelhető még, hogy valamilyen szempontból más lesz a borító.) És nagy vala az örvendezés az mennyekben.Feleim! Eljött ez a pillanat is: a Galaktika Magazin kiadója blogot indított, s szerény személyemet kérte fel ezen blog gazdájának. Lesz itt minden jó, mi szem-szájnak ingere, először azonban kövekezzék a hivatalos beköszöntő:"Üdvözlök minden kedves idelátogatót! Bizonyára senkinek sem lesz ismeretlen a Galaktika név: a magazin ez évben 30 éves, s az évek folyamán rengeteg fejlődésen ment keresztül - így legfőképp azon, hogy immáron a Metropolis Media Group kiadóhoz tartozik, két másik sorozat mellett. Az egyik a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat (melyet a tősgyökeres SF-kedvelők biztosan ismernek), illetve a nemrégiben indult Metropolis Könyvek. Mostanság már az internet világa is segíti a brandek terjedését: azon túl, hogy tavaly elindítottuk az Intergalaktika nevű közösségi portált, illetve az Enciklopédia Galaktikát (amely az első magyar nyelvű online SF-lexikon), úgy gondoltuk, nem maradhat ki egy innovatív blog sem. Innovatív, hiszen bár a neten több kiadó blogját megtalálhatjuk, a hasonló blogok között egyedülállóan saját gyártású videotartalmakat is megjelenít, amelyekért tetsuo felelős. Innovatív azért is, mivel az olvasókat többféleképpen igyekszik majd bevonni a kiadó életébe - kvázi rejtettkamera-szerűen. Az olvasók többféle "belsős infóval" fognak gazdagodni - legfőképpen azzal, hogyan készül el egy-egy könyv, magazin, ki és hogyan működik közre a három sorozat életében. Ezenkívül viszont interaktív tartalmakat is megjelenít, ergo sokszor lesznek majd nyereményjátékok, szavazások, illetőleg a későbbiekben olvasókat is bevonunk az oldal tartalmának szerkesztésébe. Nem elképzelhetetlen például, hogy egy olvasó még a többiek előtt megkap egy-egy könyvet, amiért mi csak annyit fogunk kérni cserébe, hogy írjon erről a könyvről ebbe a blogba személyes ismertetőt. Fontos még megemlítenem két személyt, akik a blog életében fontos szerepet töltenek be tetsuo mellett, ezek knsavages, aki a blog (hadd legyek kicsit szubjektív, elvégre erről fog szólni e blog, nemde? Szóval véleményem szerint remekül kidolgozott) dizájnjáért, látványvilágáért felelős, illetve Eskin, aki a mindennapi blogszerkesztés "terhét" vette a vállaira, ezenkívül könyvszerkesztő, így elképzelhető, hogy gyakran e blogon fogja kiadni a gőzt :) A későbbi posztokban bemutatjuk a Metropolis Media életében fontos személyeket. Remélem, ha már idetaláltál erre a blogra, akkor az internet többi része már nem is lesz számodra izgalmas - mi kihozzuk magunkból a maximumot eme cél elérésére :) Üdvözlettel: Metropolis Media & Galaktika" Hát körülbelül így és ezért. Minthogy már beindult az év és leadásközeli állapotok uralkodnak, ezért nem kell soká várni az első pár posztra. Első körben megismerjük David Brin regényének, a Dettónak készítési fázisait, illetőleg előreláthatólag a következő héten már kézbe is vehetjük Elisabeth Moon sokak által várt A sötét sebessége című munkáját, amiről nem várathat soká magára az ismertető. |
A Metropolis Media hivatalos blogja, amin bármit megtalálhatsz, ami a Galaktikával, a GFK-val és a Metropolis Könyvekkel kapcsolatos.KeresésKategóriákArchívum
Utolsó kommentek
|
